Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1880

23 gyengíti egy kevéssé. Olbors ebbeli megfigyeléseiről következőleg nyilatkozik : „Jóllehet Herschel teleskópjávaí oly tárgyakkal ismerkedünk meg. melyek tőlünk több ezer Sirius távolságra vannak (egy Sirius távolság Sirius álló csillag után tesz 17. b billió mértföldet) ínég sem gondolhatjuk még csak távolról sem. hogy a világmindenség határát egy kissé is megközelíthetjük : mert nem is képzelhető, hogy az Alkotó műve véges eszközökkel belátható határokközé van szorítva, vagy hogy ezer és ezer Sirius az isteni Mindenhatóság művére nézve mint fontos és nagyszerű tűnhetik fel. Gondoljunk bár napot nap fölé a végtelen világűrben, bizonyos, hogy nem lehet egy pontocska sem a széles égboltozaton, melyen valami csillag ne volna; épen azért — ha a fény minden gyengülés nélkül jutna el hozzánk, az egész égboltozatnak oly fényesnek kellene lennie, mint magának a ragyogó napnak; ily teljes fénvt azonban az égboltozaton mi nem észlelünk: de ez korán sem elegendő ok arra nézve, hogy elvonjuk a végtelenség eszméjét a világmindenségtől, midőn nagyon könnyű belátni, hogy a világűr nem feltétlen átlátszósága. mellett, ha a fény csak a legcsekélyebb gyengülést szenvedi is útközben, mialatt a beláthatlan térségen áthatol: a végtelen távolság okozta tünemények valóban olyanok lehetnek, mint a minőknek azokat valóban tapasztaljuk." Hogy váljon ezen fénygyengülést egy bizonyos nagyon finom anyagnak tulajdonítsuk-e, vagy hogy azt az egymást keresztező fénysugarak maguk idézik-e elő — habár ezen kérdésre határozottan sohasem fogunk tudni megfelelni, mégis nem ellenkezik a világmindenség végtelenségével, ha ezen fénygyengülést a lebnek tulajdonítjuk. E feltevés elfogadása után Huyghens egy nevezetes lépést tett a természettudományok terén, midőn azt állítá, hogy a fény nem lehet más, mint rezgés, mely a fényforrástól kiindulva a lebrészecskéken halad tovább épen ugy, mint a hangindító által keltett rezgések a légrészecskéken s a mint ezek hallszervünkhöz jutva bennünk a hang érzetét keltik, ugy azok szemünk ideghártyájához ütődve a fény érzetét ébresztik. Ftána Fresnel. Frauenhofer. Poison és Ampere kutatásai nagy tetszést vívtak ki ezen elmélet számára. Földünkön a testek igen heves élegűlésük alkalmával árasztanak világosságot. Feltéve, hogy a világosság végoka valóban rezgés, úgy a világító testek részecskéinek az oxygénnel való igen mohó egyesülésükkor kell ama 420 vagy több billió rezgést végezni, mely okvetlenül szükséges, hogy a lebrezgések bennünk a fény érzetét keltsék. Tagadhatlan. hogy a fényforrás közvetlen közelében bizonyos mozgás észlelhető, s már a láng is oly sajátságos a maga megjelenésében, hogy bizonyos mozgás jelenlétére enged következtetni. Ma még e végok csak feltevés ; de meglehet, hogy valamely véletlen körülmény fogja a szerencsés észlelőt a világosság valódi végokára és mibenlétére vezetni. Ha a 19 éves Galilait az ingamozgás törvényeinek felfedezésére a pisai templomban hintázó csillár egyenidejü lengései