Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879
24 Könnyebben teheti pedig közönségessé nyelvét a magyar, mintsem akármely nemzet; egyedül csak valóságos akaratjától és szorgalmatosságától függ. Minden minéműségek, melyek ezen czéljának teljesítésére szükségességetek, a magyarban talán minden ismeretes nemzetek felett részszerint már is feltalálhatók, részszerint pedig feltalálhatandók, egyedül csak az a híja, hogy kezdjen rajta dolgozni." 1) Mily tiszta fogalmak! Tehát elkerülhetetlenül szükséges a, nyelvnek művelése és közönségessé tétele, a miből önként következik, hogy saját nyelvünket kell első sorban művelni s nem az idegent, mert egyedül saját nyelvünkben nyilatkozik nemzetiségünk. Erezték Báróczyval a többi irók is, hogy a nyelvet fejleszteni kell; mi módon? ezt még nem tudták, de gondolkodván a nyelvről, mindnyájok legszeretettebb, legféltettebb kincséről s a jelentkező buzgalomról, prófétai ihlettségökben csak is szép, derült jövőt Ígérhettek annak. „Mert lehetetlen, hogy egész Európa ellenére egyedül álljunk mi, kik boldogulhatásunk legbiztosabb eszközét, a nyelvet, nem akarjuk migismerni! Holott egyik európai országnak sincs oly nagy szüksége egy nemzeti nyelvre, mint a magyarnak; mivelhogy egyik sincs oly temérdek sok nyelven s hitvalláson levő népekből összealkotva, mely különböző népek mégis majd semmi egyéb lánczczal nem köttetnek egymáshoz, hanem csupán csak hogy egy királyjok van"! 2) Mily szép kapocs lenne a nyelv, ha a mostani bábeli zavar helyett zengzetes nyelvünk hangzanék Kárpátoktól Adriáig, s egyforma ajk kötné össze e szép ország valamennyi lakóját. „E század tehát a szép törekedések által különböztette meg magát, a tudásban és éldelésben nagy különféleség s egyességre vágyás uralkodott, a tudomány s a nmvészség a társas élettel összeolvadtak s a műveltségre alkalmassabbá vált nép között jobban elterjedtek." 3) A franczia iskola tagjai ugy gondoltak legjobban hatni a czélra, ha a sima és udvarias szólásmódokat közlik honosaikkal, melyekben oly gazdag, oly otthonos a franczia, ha a négyes alexandrint behozzák, s ha művelni kezdik a próza parlagon hagyott földjét, mert csakis a költészet volt eddig a tér, melyen valamit fel tudtunk mutatni, inig a próza nyögött az elhanyagoltatás békóiban. A classicai iskola jónak látta a római mérték szerint idomítani nyelvünket, míg a népies irányú iskola, mint a népszellemnek legtisztább tükre, híven adta vissza ennek nemcsak szokásait, hanem dialectusát is. Egyáltalán a Kazinczy előtti korban még sok latin, görög, franczia, német stb. motívumokra akadunk, s a látszólagos irodalmi eredetiség a legtágabb szabadossággal csapongott, korlátai nem voltak s igy sokszor trágársággá fajult. Jönni kellett tehát oly férfiaknak, kiknek figyelme a szellemi élet minden ágaira kezdett kiterjedni, kik nem csupán irtak, hanem műveikre az önállóság és eredetiség művészi bélyegét ') Báróczy S. „Védelnieztetett magyar nyelv." -) Bacsányi J. „Prózai írásai." ") Tud. Gyűjt. IX. köt. Kis János.
