Premontrei katolikus gimnázium, Keszthely, 1879

25 is rányomták, s a költészetben ugy mint a prózában a művészi ideálisra törekedvén a remekirodalom előliarezosaiként tekinthetők. E tiszteletreméltó egyének megérdemlik, hogy műveiknek neesak belbecsét méltányoljuk, hanem pályájokat is megismerjük. Az előzményekből láttuk, hogy a forrongás általában megindult, nyelvünk éledni kezdett, az akarat napfénye elől tova repült a tespedés köde; azonban hiányzott a grammatika, melyen mint erős alapon szilárdan uyughassék a nyelvszerkezet, hiányzottak a. magyar elnevezések, hiányzott a nyelvbeli csín, hiányzott a magyarosság. Lássuk a következőkben. mint törekedtek ezen segíteni Révai, Kazinczy és Vörösmarty. A rendszeres nyelvészet -megalapítója Révai Miklós. Szokatlan fényű csillag volt ő mind költészetünk, de leginkább nyelvészetünk egén. Nem előzték meg országoshírü mozgalmak megjelenését. Kezdetben az ország egy egyszerű szerzetest látott benne, az irodalmár egy mély érzelmű, de annál egyszerűbb költőt. Révai szívén liordá a nyelv ügyét, ő a legdíszesebb helyet foglalja el. Mindnyájan, kik a literaturában, hacsak kevéssé is jártasak, tudják, mily név az ő neve ezen időszakban: mennyit ébresztett és buzdított, mennyit tanított és nevelt. Nyelve tiszta volt, ízlése nemes akkor már, midőn még kevesen tudták, mi a tiszta nyelv, a nemes ízlés.*) Eltévesztett pályája tudatában szívének viszhangjait leginkább vélte feltalálhatni Tibull-. Propertius- ós Ovidiusnál. A nem viszonzott szerelem által megtört szívű Tibull leginkább felelt meg érzékeny hangulatának. Ebből fordítgatott is, bár ennek szépségeit nem mindenütt adta híven vissza ; hiányzik ugyanis, nála az a. találó hang, mely az eredetinek annyi bájt kölcsönöz. Es ezen nem lehet csodálkozni, hiszen hogyan is lehetne a nyelvnek ereje, midőn latinizmus és germánizmus képezik annak főelemét, ezeknek zsarnok uralma alatt nyög? Ezen zsarnokok uralmát megtörni volt főczélja Révainak. A meddig czélja terjedett, annyit kivitt; s amennyit kivitt, épen elég volt arra, hogy lassanként idomuljon a nyelv. Ha tekintjük nyelvünknek e korszakbeli siralmas állapotát, lehetetlen tisztelő bámulatunkat elfojtani Révainak szerencsés nyelvérzéke fölött, ki a sok hiba közepette felfedezte a mély sebet, melyet el kellett távoztatni. Éhez valóban az ő búvárkodó szelleme volt szükséges. 0 a történeti nyelvészetet kezdte művelni, s ennek segítségével történeti nyelvemlékeinkből, melyeket mély tudománynyal s alapos készültséggel fejtegetett, kihozta alapját mostani nyelvünknek s „Kommentárja" az egész tudós világot szokatlan izgalomba ejtette. Mint a legutóbbi kor Széchenyije kitűzte ő is reform zászlóját, melyen jelszava a „veneranda antiquitas" ragyogott. A halotti beszéd, mint köszörületlen gyémánt kezdett simulni és ragyogni szorgalmas kezei között, s az eddig holmi idegen férfiútól származottnak hitt s idegen gyökökkel túlterheltnek vélt halotti beszéd irodalmunk egyik *) Bajza : Krit. Lap. 1. köt.