Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1915

7

ideált alkotott az egyéni erkölcsi életről, 4. hogyan fogta fel Róma a világot? Első pillanatra látni, hogy ez nem irodalmi, hanem ethikai tanítás, az pedig remélhetőleg vitán felül áll, hogy csak ez semmiképen sem lehet a latin olvastatás feladata. Itt nincs szükség hosszas vitatkozásra:1 ha az »irodalmi* jelző enniyre elasztikus, jobb lesz, ha ezt is egyszer s mindenkorra elfeledjük.

Ne beszéljünk tehát nyelvi és irodalmi tanításról! Legyen a latin- tanítás elejétől végig egy: olvastatás. Ennek folyamán tanítsuk meg a tanulókat az alaktan és mondattan nélkülözhetetlen, fő tudnivalóira, ezeken túl pedig a főérdeklődést fordítsuk az olvasmány tartalmi és tárgyi elemzésére és magyarázására. Hogy aztán az olvastatás a római kultúrának milyen arányú ismeretét és megértését fogja eredményezni, az egyesegyedül attól függ, hogy milyen módon vannak az olvasmányok összeválogatva. Eddigi fejtegetéseim alapján nyilvánvaló tehát, hogy az olvasmányok helyes megválogatása az egész lati n-t an í tásnak punctum sálién s-e.1 2

4.

Arra a kérdésre, hogy milyen legyen tehát az a latin olvasmány, melynek alapján a római kultúrát megismertetni s annak egyetemes hatását a tanulókkal megértetni akarjuk, — helyesen csak azzal felelhetünk, hogy legyen változatos és érdekes. Ölelje fel tehát a római irodalomnak minél nagyobb körét, minél több műfaját és az ezekből összeválogatott szövegek ne legyenek egyhangúak, unalmasak, hanem kössék le sok irányban a tanulók érdeklődését. Röviden: adjunk sok írót és élvezetes szemelvényeket a tanulók kezébe. Érdemes lesz rövid szemlét tartani az eddigi idevágó kísérletek felett abból a szempontból, hogy hogyan igyekeztek ezek megoldani az olvasmányok megválogatásának kérdését.

Kármán szerint3 csak négy római író alkalmas gimnáziumi olvasmányul: Livius, Vergilius, Cicero és Horatius; »Livius a római múltját dicséri,

1 Mindezt s általában az itt feldolgozott kérdést tárgyaltam már egy Ízben egy, a besz- terczebányai tankerület második igazgatói értekezletére készült s ott elő' is terjesztett elabo- ratumban, mely ezen értekezlet „Jegyzőkönyvében“ (69—86 Ik.) „A gimnáziumi latin klasszikusok célszerűbb megválogatása“ címen meg is jelent. A kérdés ottani előadója természetesen készséges hozzájárulásommal használta fel dolgozatomot, amit ő maga is lojálisán jelez. Ott megjelent fejtegetéseimből egyet-mást itt ismétlek, némely dologra csak utalok, sok tekintetben azonban azóta más meggyőződésre tértem. Ennyit pro domo.

2 A latin olvasmányok célszerűbb megválogatásának kérdésében csak a III.—VIII. osztályokra leszek tekintettel következő fejtegetéseimben. Ha csak vaklárma volna az a hír, hogy a latin az új tanterv értelmében csak a III. osztályban kezdődnék, akkor alább következő javaslataim mindenesetre némi — de semmi esetre sem lényeges — módosításra szorulnának.

s Adalékok a gimn. okt. elm. 85 s. k. Ik. V. ö. O. K. Tanáregyesületi Közlöny XLI 146 s. k. 1. és Beszterczebányai igazg. értek. Jegyzőkönyve 78—79 lk.