Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
6 hivatásra predesztinált lélek lakozott, azt valóban a tanügy iránt táplált igazi hajlam, szeretet és lelkesedés tartotta vissza, arról igazán el lehetett mondani, hogy tanárnak született. Félrevonulva a világ zajától, lemondva minden nagy igényről, kerülve minden feltűnést, a csendes, becsületes, az ifjúság nevelésének szentelt munkában és egyszerű, de meleg otthonban, amelyet alapítaniok sikerült, megtalálták azt a boldogságot és megnyugvást, amit maga a jó mód, az előkelő állás, az élvezetek özöne sem nyújthat. Az élet nehézségeivel, nélkülözéseivel korán megismerkedve és derekasan megküzdve, alakult ki erős egyéniségük, puritán jellemük, önálló életfelfogásuk, amely az ifjúsággal való állandó foglalkozásuk közepette még inkább megszilárdult. Az ifjúság újabb és újabb csapata, amely kezük alá került, egyben újabb lelkesedést és munkakedvet váltott ki belőlük. — A fiatal kedélyek életöröme, vígsága, rajongása új és új erőt és tápot nyújtott az öreg professzoroknak buzgalmukban, ez erősítette bennük az ideális érzelmeket, a humánus gondolkozást. A haza minden zugából idesereglett tanítványok szemében ezek a régi tanárok, akiknek feje fölött évtizedek munkája szinte láthatatlanul viharzott el, akik mint az intézet tradícióinak őrzői apákról fiúkra maradtak, idővel legendás alakokká nőttek. Ök, akik annyi éven át annyi hol kisebb, hol nagyobb fiú életében oly fontos szerepet játszottak, sorsukra szinte döntő befolyással látszottak lenni, az iskolaélet ezernyi kis eseményei központját képezték, akik nevelők, bírák, barátok, támogatók egv személyben, idővel mondás alakká válnak, amelyek köré a hála, a tekintély, a szeretet, a ragaszkodás érzelmeiből szövődik az a sok-sok kedves diáktörténet, amelyek minden túlzásuk, erős kiszínezésük mellett is nemcsak mindenkor jellemzők az illető tanárra, hanem tanúságot szolgáltatnak arról is, hogy emlékezete ott él az általa nevelt ifjúság szívében. Kjszely Ervinről is ugyancsak mesélt a diákfáma, amely szerint a mathematikának oly szigorú professzora volt, hogy aki nála elégségest kapott, az ha más intézetbe került, csodálatba ejtette iskolatársait és tanárát számtani tudásával, aki pedig jelesre tudott Kjszelynél szert tenni, az már versenyre kelhetett bármely fiúval
