Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
7 az országban Büszke is volt erre a jelesre minden nebuló, mert szentül meg volt győződve, hogy ez sokkal többet ér minden más eminensnél, aminthogy nem egy régi tanítványa, ha számtani tudásával, ügyességével akar kérkedni, arra hivatkozik, hogy ö K'szely- töl tanult számolni. Szó ami szó, Kiszely nem tartozott a mindent elnéző, minden felett szemethúnyó, atyáskodó tanárok közé, nem dédelgette sem az üresfejü, sem a lusta és tehetetlen tanulókat, lett légyen az úri csemete, vagy szegény fiú, egyre ment az nála. A kegyelemből való enyhe osztályozásnak nem volt barátja. Nála becsületesen ki kellett érdemelni a jó osztályzatot, meg-meg forgatta bizony ö alaposan a nebulókat és nem nyugodott addig, míg meg nem győződött igazi haladásukról. Nem szerette a fél munkát, a felületességet; egész tudást kívánt. Erősen fogta a gyeplőt és mintaszerű fegyelmet és rendet tartott. Az ő szigorúsága azonban saját szomorú élettapasztalatából fakadt és az ifjúság javát célozta. Mert ö, aki már mint 13 éves fiú teljes árvaságra jutott és így kénytelen volt a maga lábán járni, a maga fenntartásáról gondoskodni, saját magán tanulta, mily nehéz és küzdelmes az élet. Látta, hogy hány ifjú bukik el e küzdelemben csak azért, mert nincs alapos tudása, mert nem tud komolyan tanulni, dolgozni, mert otthon és az iskolában dédelgették, nem fogták szigorúan, mindent elnéztek. Amikor pedig az élet keményen belemarkol az elpuhult, hiányos képzettségű ifjúba, akkor csakhamar kidőlt, alulmaradt és szaporította a proletárok számát. Tanítványai közül nem egy, aki annakidején duzzogott, hogy Kiszely oly szigorú és az egyszeregytől kezdve az összes mathematikai szabályok és képletek pontos és gyors tudását, alkalmazását követeli, később,meglett férfi korában, ép e miatt nagy hálával és elismeréssel adózott egykori tanárának Jeléül annak, hogy l\'sze'y szigora javára vált. De azért Kiszely nem tartozott a megcsontosodott, rideg pedagógusok közé, mert keblében meleg szív dobogott és leikéből mély érzés fakadt. Jól tudták ezt a fiúk is és ha alaposan megtanulták a leckét és ment a felelés, mint a karikacsapás, akkor a tanár úr szigorú tekintete derültté vált, arcára a víg mosoly ült, megpendültek szívének kedélyes, humoros húrjai, miről vidám
