Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
18 Akiben az emberi erények oly kellemes harmóniában találkoztak, ott a gyermeki szeretetnek és hálának csak a legszebb virágai nyílhattak. Páratlan szeretettel ragaszkodott ősz szüleihez, hogy elhúnyí két öccsének szeretetét is pótolja. Mintha csak sejtette volna, hogy rövid időt szánt neki az Isten! Jó gyermek, hálás fiú, szülők büszkesége miért repültél el oly hirtelen a meleg fészekből? Akinek ilyen volt élete, ott »nincs halál — nem szól enyészet«. A haza hívó szózatára lelkesedéssel s örömmel, a boldog viszontlátás édes reményével sietett mint tartalékos főorvos a kötelesség mezejére, s ki hitte volna, hogy oly szivettépő lesz a visszatérés. Néhány nap alatt megölte öt a harctéren szerzett kór, s fáradt teste messzi idegenben, a krakói temetőben kapott ideiglenes helyet, honnan a szülői szeretet és kegyelet az édes hazai földben helyeztette el örök nyugalomra. Impozáns és őszinte volt a részvét, mely halála hírére kelt, fájdalmas volt gyászunk, mely 1915 február 27-én utolsó nyugvóhelyére kísérte. A líceum énekkarának gyászéneke s Hajts Bálint ev. lelkész szívhez szóló beszéde és imája után, tanártársai s a líceum nevében e sorok írója a következő beszéddel búcsúztatta el: Az örökkévalóság e rideg kapujánál állj meg egy pillanatra Te, nemes szívet bezáró, keserű fájdalommal megsíratott koporsó! Állj meg egy pillanatra, hadd búcsúzzunk el Tőled líceumod, kartársaid, tanítványaid nevében, hadd sirassuk el az utolsó Qretz- macher-fiút is! Alig jöttél körünkbe, alig foglaltad el helyedet közöttünk, már is eltávoztál, s mint a vándormadár körünkben csak rövidke pihenőt tartottál. És mégis a miénk lettél, szíved nagysága hozzánk kötött s ma .. . e lélekrázó temetési napon könnyezetlenül nem állhatunk meg sírodnál. És ki ne tekintene kegyeletes megilletödéssel e koporsóra, melynek lakója szüleinek édes büszkesége, a szenvedő emberiségnek igazi nemtöje s mindnyájunk igaz barátja voltál. A zúgó zivatar derékben törte meg az erős, koronáját oly sok reménységgel bontogató tölgyet. Ügy tettél, felejthetetlen Qyuri barátunk, mint a napsugár: közénk jöttél, szétárasztottad szíved szeretetének sugarait, mele
