Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1914
8 mesélés, kedves tréfák, hangos nevetés tanúskodott. És tudták ezt tanártársai is, hogy a keménynek látszó és igazát erősen védő, nézetéért harciasán síkraszálló kollégában melegen érző szív lakozik, amely a kartársak örömében, bánatában osztozkodik, és hamar fakasztja a részvét könnyeit, amint másrészt kedélyes humorával, ártatlan tréfálkodással megnevetteti a társaságot. És bár szomorú ifjúsága és egyéb csalódások életfelfogásának némi pesszimisztikus vonást adtak, keserűséget váltottak ki belőle és bár erősen kifakadt és bosszankodott a világ dőreségén, a sors igazságtalanságán, az emberek hiúságain, gyarlóságain, nemtetszésének pedig kemény szavakban bátor kifejezést is tudott adni, úgy e kritikai hangulatot mégis csak ismét az élet verőfényes derültsége, a megelégedettség csendes érzelmei váltották fel, és az előbb még haragos szeméből újra a vidámság sugárzott, hangos nevetése pedig hirdette, hogy jó humorja újra felülkerekedett. Baráti és családi körben kedélyességével, kedves meleg hangulatot terjesztett, amelyet még figyelmességével, szolgálatkészségével fokozott. Szívjósága, mély érzése is ilyenkor mutatkozott legszebben. Gyengéd és gondos férj és apa volt, a kin az egész család nagy szeretettel és tisztelettel csüngött. Családjának szentelte nyugdíjbavonulása után élte utolsó éveit. Minden gondja, szeretete, fáradozása neki szólt. Az elköltözött élte folyása a legzsengébb ifjúságtól kezdve a dolgozó, fáradozó, kiizködö ember pályafutását mutatja. Munkában telt el élete és azért a zsoltár szava szerint értékes, becses. Kiszely 1839 augusztus 5-én született Eperjesen, ahol apja jómódú posztógyáros volt. Egy és fél éves korában azonban már elvesztette édesatyját. Még nagyobb csapást mért rá a sors, amikor az alig 13 éves ifjút forrón szeretett édesanyjától — aki féltett gonddal nevelte — is megfosztotta és ezzel végzete még mindig nem telt be, mert lelketlen gvámja tetemes vagyonából is kiforgatta. Csoda-e, ha a kegyetlen sorstól üldözött, oly korán magára hagyatott ifjú lelkét bizonyos keserűség szállja meg? Hisz inkább azon kell csodálkoznunk, hogy fiatal lelke össze nem roppan ennyi megpróbáltatás alatt, hogy minden nehézséggel dacolva felküzdi magát, el nem csüggedve célhoz ér. Középiskoláit szülővárosában elvégezvén, a tehetséges ifjú,
