Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
17 Erre a gyökeres változtatásra s az eredeti terv elejtésére az 1796. év nyarán határozta el magát Schiller. De ez a gyökeres változtatás nemcsak a komolyhangú és támadó distichonok elkülönítésében állott, hanem abban is, hogy a meglévő versek nagy tömegét alapos kritikával átvizsgálva a meg nem felelőt kiselejtezze s csak azokat tartsa meg, amelyek új tervébe beleillettek. Továbbá ezeket is átalakítsa, a hol szükséges, néha egész újakat írjon a meg nem felelők helyébe, csoportokba állítsa az együvé tartozókat, átmeneteket alkosson e csoportok között, sőt a támadt űrt új és frissiben költött csoportokkal kitöltse. Bámulatos az a tevékenység, melyet Schiller az utolsó órákban a nyomdába küldés előtt kifejtett. Rendezett, javított, csíszolgatott, új verseket, sőt egész csoportokat mintegy parancsszóra teremtett és merített csodálatosan termékeny költői fantáziájából. És mennyi szigorú önkritikára volt itt szükség, hogy azt, ami az egész céljának meg nem felel, kíméletlenül kiselejtezze 1 Csak az tudja méltányolni Schillernek ezt a rendkívüli tevékenységét, aki a xenionokat eredeti alakjukban és elrendezésükben szemlélheti ; mindaddig nem lehet szó objektív kritikáról, míg e distichonokat egész keletkezésükben nem látjuk magunk előtt. E tekintetben az első jelentősebb lépést Boas tette meg, akinek 1852-ben Eckermann, Goethe volt titkárja jutalmul a xenionhatc irodalmi feldolgozása körül kifejtett buzgalmáért néhány eredeti kéziratot ajándékozott, melyek összesen 113 distichont tartalmaztak és közöttük 41 addig teljesen ismeretlent. Boas e kéziratokat feldolgozva sajtó alá rendezte, de időközben meghalván, Wendelin v. Maltzahn bocsátotta nyilvánosságra 1856-ban. A második még fontosabb lépés a weimari Goethe-társaság nevéhez fűződik, mely időközben egy csomó becses anyag és kézirat birtokába jutott részben Boas özvegyének, részben pedig Schiller utódainak, a két Gleichen-Russwurm testvérnek ajándéka folytán. E társaság megbízása folytán jelent meg azután 1893-ban a »Schriften der Goethe-Gesellschaft* 8-ik kötete gyanánt a xenionok teljes összessége Erich Schmidt és Bernhard Suphan kritikai feldolgozásában. Ez a kiadás világos képet nyújt a xenionok egész keletkezéséről, eredeti alakjáról és elrendezéséről, amennyiben a két költőnek minden felkutatható kézirata vagy jegyzete felhasználásával készült. Összesen 923 xeniont tartalmaz e kötet, közötte több ismert distichon variánsait, első fogalmazását és 178 újat, ismeretlent, melyek itt láttak először napvilágot. Első helyen közli azt a 676 epigrammát számláló gyűjteményt, mely 1796. júliusáig fennállott, mint első terv nyomtatásra készen, s amelynek teljes megváltoztatására és szétdarabolására Schiller aztán elhatározta magát. Ez a kézirat, melyet Hb-vel szoktak jelölni, a legfontosabb, mert ez mutatja a nyomdába szánt példány első alakját. E kéziratot Goethe titkárja, Geist másolta le Schiller eredeti nyomdapéldányáról. Azután következik 54 Goethe 2
