Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1913
145 tartója terhére az 1913. évi szeptember hó 23-án kelt 142752. számú ren- deletemmel 3%-os orsz. tanári nyugdíjintézeti járulék címén előírt évi 3000 korona beszedését az 1914. évi június hó 30-ig függessze fel. Erről Méltóságodat további szíves eljárás céljából van szerencsém értesíteni. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1913. december hó 30-án. A miniszter rendeletéből: Makay s. k., miniszteri tanácsos.« Erre országgyűlési képviselőnk: Burgyán Aladár vezetése alatt a felügyelő, igazgató és gondnokból álló küldöttség személyesen járt el a minisztériumban április hó 21-én. Az akkor újabban előterjesztett kérelem eredménye az 55200. sz. a. a püspöktől érkezett alábbi leirat: »Méltóságos és Főtisztelendő Püspök Úr! A késmárki ág. h. ev. főgimnázium terhére fennálló 3%-os nyugdíjintézeti járulékok befizetésére a késmárki ág. h. ev. líceum pártfogói testületének 1914. évi december hó végéig haladékot engedélyezek, miért is egyidejűleg utasítottam a késmárki m. kir. adóhivatalt, hogy annak beszedését a jelzett időpontig tartsa függőben. Erről Méltóságodat a késmárki ág. h. ev. kér. líceum felügyelőségének közvetlenül hozzám intézett kérelmére, további eljárás végett azzal van szerencsém értesíteni, méltóztassék a fentartótestü- letet utasítani, hogy esetleges további halasztás iránt a megjelölt határidő letelte előtt folyamodjék. Fogadja Méltóságod őszinte tiszteletem nyilvánítását. Budapest, 1914. május hó 13. A miniszter rendeletéből: Makay s. k., miniszteri tanácsos.« Ezek után joggal remélhetjük, hogy a fizetési halasztást a jövő évre is megkapjuk. Az állammal kötött szerződés revideálása ügyében a pártfo- góság megbízásából a következő felterjesztést intéztük a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: »Nagyméltóságú miniszter úr! Kegyelmes Urunk 1 A késmárki ág. hitv. ev. kér. líceum (főgimnázium) közel négy évszázad óta a legnehezebb viszonyok között is, rendíthetetlen buzgalommal szolgálta a hazai tanügyet; e hosszú idő alatt sok-sok ezer — közte nem egy kimagasló — munkás, lelkes és honszerető intelligens polgárt nevelt a hazának és mindenkor erős, sziklaszilárd védőbástyája volt a magyar kultúrának és az igazi hazafias érzésnek. Egészen a jelen század kezdetéig az állam anyagi támogatása nélkül pártfogóinak, mint fenntartóinak áldozatkészségéből teljesítette nehéz kultur- missióját. A haladó kor és vele a rohamosan fejlődő tanügy azonban egyre nagyobb igényeket támasztott, amelyek első sorban új épület emelésében és megfelelő felszerelés beszerzésében, valamint a tanári fizetések halaszthatatlan rendezésében nyilvánultak. E tömegesen jelentkező kivánalmaknak 10
