Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1912

7

Azon sok közé tartozott, kik »életük végén a sír nyugalmánál s Isten kegyelménél egyebet« nem kívánnak. S elkövetkezett ez is. Amily csendes volt élete, olyan volt halála is s hogy nagy embert, nemes polgárt temettünk, megmutatta az április 29-én végbement temetése. A szomorúságában is lélekemelő és magasztos szertartás a város s a megye közönségének óriási részvéte mellett folyt le. Gyászlobogó alatt vonult ki a líceum egész ifjúsága és tanári kara, a helybeli ipartestület s a halottas házat és környékét a tisztelők s a küldöttségek nagy sokasága vette körül. A gyászháznál történt beszentelés után a rengeteg virággal és koszorúval borított halottas kocsi a templom felé indult, melyben Hajts Bálint evang. lelkész magas szárnyalású, az elhúnyt érdemeit méltató gyászbeszédet mondott az írás ezen igéi alapján: »Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam«. ll.Tim. IV. 7.

A líceumi dalkör éneke után a gyászmenet a temetőbe vonult, hol a nyitott sírnál dr. Kjein Ármin városi tiszti főorvos a város közönsége s a megyei orvos és gyógyszerész-egylet nevében búcsúztatta el a halottat. Még egyszer felhangzott a líceumi ifjúság karéneke s azután dübörögve hullott a föld dr. Tátray Gergely koporsójára s a sötét sír magába rejtette tetemeit. De »a szeretet erősebb, mint a halál, kemény, mint a koporsó és a sír be nem takarhatja«, élni fog emléke, élni alkotásaiban.

És most búcsúzunk mi is, búcsúzik a hálás líceum néhai való jó Pataki Jánosnak Schneider János, intézetünk egykori híres professzorának ravatalánál mondott eme szavaival:

»Élsz s míg az ég villámtüzeit cikázva lövellő,

Fellegekig nyúló kárpátok orma fennáll;

Míg harsány folyamát Poprád hömpölygeti zúgva; Fenragyog emléked s érdemed el nem enyész!«

Dr. Banczik Samu.