Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
14 adott. »Nem gondoltam, írja — hogy ez oly hamar és ekként történjék. De bár meglepett, nem örvendeztetett: mit ér egy ember haza ellenében? s a hon beteg, mint ország halálosan beteg.«1) Öt héttel később már az »Új Magyar Muzeum« lelkes munkásai között találjuk, kik az első füzet élére »intő és buzdító szózatul« Hunfalvy »Igaz aranybullá«-ját tették. E »szózatban« ritka bátorsággal, honfiúi bánattal és keserűséggel párosult lelkesedéssel hirdeti, hogy »sok történt velünk álmunk alatt, miért is nem bírunk első pillanatra helyzetünk felöl eligazodni s a mi velünk történt, azt természet s jog és erkölcsösség elleninek kell tartanunk, mert iszonyú az álomra emlékeznünk . . . Minden új előttünk és szokatlan. De mégis élünk és élni akarunk.«2) S miután kifejtette mindazon feladatokat, melyeket a magyarnak meg kell valósítania, ha mint nemzet tovább akar élni, gyújtó lelkesedéssel buzdítja nemzetét: »Nemzetem! pillanatig se feledd, hogy a legnagyobb, a legszentebb jog kebledben él s hogy annak foganatosítása és elismertetése működésed által eszközöltetik! Pillanatig se feledd, hogy az igaz aranybullát, melyre a pecsétet maga Isten üt' s melyet semmi hatalom a földön érvényétől megfosztani nem bir, magad irod meg saját igyekezeted által!«3) Annál jelentékenyebb munkásságot fejthetett ki, midőn 1851-ben a »300 forinttal járó« akadémiai könyvtárnokságot elnyerte. Ugyanis a könyvtárnoksági tiszt betöltése felett Teleki József és testvére rendelkezett, kik e tisztre Hunfalvy Pált nevezték ki, ki »alapos tudományossága, valóságos polyglott képzettsége s az irodalom- történetben jártassága által« méltó volt e kitüntető tisztre, mely gondoskodás a társaság óhajával is találkozott. Köznapi teendői mellett is ritka példás szorgalommal s ritka pedantériával töltötte be ezen hivatalát s negyven hosszú esztendőn keresztül legbuzgóbb munkása volt az Akadémia könyvtárának. A szelidlelkű tudós második otthona volt a könyvtár műhelye, hol lankadatlan buzgalommal rendezgette a foliánsokat, melyekből a sok tudósjelölt még csak betűzte a tudományt. Állandó foglalko») Szily Kálmán : Hunfalvy Pál emlékezete. Magyar Nyelv. VI. évf. 1. füzet 4 1, 2) Új Magyar Muzeum. 1850. 1. füzet. s) U. o. 13. 1.
