Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
iá zást nyervén, zajtalan munkásságát csaknem kizárólag a nyelvészetnek szentelte. 1851. január 18-án az Akadémiában tartott első nyelvészeti felolvasását1) egész könyvtárra való értekezése, munkája követte, mely íróját a magyar nyelvészet vezérévé s a tudományos világ aposlolává avatta. S hogy az új életre kelő magvar nyelvészetnek nem a szófejtéssel foglalkozó, délibábokat kergető nyelvtudósok lettek a munkásai, az tisztán Hunfalvy érdeme, kit tudományos kutatásában Baco azon elméleti elve vezérelte: Legi- timae inquisitionis vera norma est, ut nihil veniat in practicam, cujus non sit etiam doctrina aliqua et theoria.2) Mivel pedig Hunfalvy mint nyelvész a rendszeres kutatás szigorú törvénye értelmében minden n)omozásában az igazságra törekedett, annyiban fellépése korszakalkotónak tekinthető a nyelv- tudomány terén, hol mint reformátor a tudományos világ tekintélyével szentesített irányt nyitott, mely nyelvünk összehasonlító fejtegetését, rokonságának megállapítását s adatainak módszeres alkalmazását tűzte ki feladatául. Hunfalvy azonban első sorban történetbúvár lévén, a nyelvtudomány szolgálatába szegődteti magát a történettudományt is, hogy a történeti fejlődés felderítése megpecsételje kutatásainak igazságát. Nem téveszthette és nem halványíthatta el tehát tárgyát, mert nem tévelygett henye fejtegetésekben s ömlendezésekben, hanem nemzeti hiúságunk hízelgése nélkül a tiszteletet és tekintélyt parancsoló igazságra törekedett. S azért az annyi tudományt és annyi becsületességet magában foglaló tudóstól még ellenségei sem tagadhatták meg a babért. Midőn az összehasonlító nyelvészet terén a még csak kísérletező Sajnovics, Gyarmati és Révai örökébe lépett, minden gondját a magyar-finn-ugor kérdés megoldására fordította s ö volt az első magyar, ki a magyarok és finnek szellemi rokonságát meggyőzően hirdette s tanait gazdag érvekkel támogatta. A finn-magyar nyelvrokonság kutatásában nemcsak az a szempont vezérelte, hogy az árvaságra kárhoztatott két testvérnép szellemi közösségét bebizonyítsa, hanem azon magasztos J) »Nyelvészeti nagy tennivalóinkról s a finn népek régiségei.« 2) A rendszeres kutatásnak igazi szabálya az, hogy semmi sem valósíttassék meg, aminek nincs valami tana és elmélete*
