Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909
6 nem lepetnék meg örvendetesben, mint mi Széchenyi Világától.«1) Mily őszinte vallomás, mily találó korfestés! Széchenyi hatalmas szava volt tehát az első, mely erős visszhangra talált lelkében, melyet csak fejlesztett, erősített Berzsenyi, Kisfaludy, Kölcsey müveinek olvasása s a derék Kral°vanszky professzor felügyelete alatt alakult magyar társaság, mely »csecsemő társaság azonban annál inkább bimbó vala, mert a született magyar if jaknál alig talált részvétre«2) Professzorainak sorában több jeles férfiú nevével találkozunk, de mégis legkedvesebb volt előtte »a nagyérdemű és joghallgatóitól atyaként szeretett« Schneider János jogtanár,1) »oly jellem, melyben jóság fövonás, emberi szeretet alapszín; ö a szónak egész terjedelmében philanthroph vala, kinek jósága, mondhatni, gyengeséggel határos. Érzelme lágy, mint bimbózó lányé, szivének telje kifogyhatlan; legyet ha bánta, könnyezni tudott volna.«4) Gyakran fordult meg tanítómestere kakaslomniczi tusculánumá- ban s nyáron a szabadban, télen a »tűzhelynél« sok kellemes órát töltött vele. »A peripatetikusok, meglehet, magasztosb világnézetbe merültek: nagyobb örömmel nem látogathatták az árnyékot s többfélével sem foglalkodtak, mint Schneider és én«5) — írja kegye- letes megemlékezésében Hunfalvy. A gyakori találkozás bizonyára mély hatással volt az ifjú fejlődésére s talán innen van az a bizonyos lelki rokonság a tanító és a tanítvány egyénisége között. Hunfalvy a jogi tanulmányok teljes befejezése végett Késmárkról Pestre vágyódott. Azonban örömmel megváltoztatta szándékát, midőn Podmaniczky Károly báró a késmárki tanári kar ajánlatára nevelőnek hívta meg öt két fia, Frigyes és Ármin mellé, hol rendkívüli becsülésben részesült s magánál tarthatta János öccsét is, ki a bárófiukkal tanult. De nemcsak tanított, hanem maga is készült az ügyvédi vizsgára, melyet 1838-ban a budapesti kir. tábla előtt szép sikerrel állott meg. A nemeslelkü főúri családnál eltöltött tíz esztendő nemcsak J) Athenaeum. II. félév. 47. sz. 742. 1. *) U. o. 8) forrói Szeltnyi Gusztáv salgóvecseklői főerdész nagyatyja. Meghalt 1833-ben. *) Athenaeum. 1841. II, félév. 47. sz. 743. 1. 6) U. o. 744. 1.
