Evangélikus kerületi liceum, Késmárk, 1909

7

jólétet, hanem hirt s dicsőséget is szerzett neki s művelődési fejlődésére kiválóan jótékony hatással volt.

Annyira megnyerte a család bizalmát és rokonszenvét, hogy 1832—36-iki országgyűlésen özvegységre jutott úrnője kéjovisele- tében mint absentium legátus volt jelen, ami nem csekély fontosságú tényező egy huszonkét éves ifjú életében. xMég fontosabb volt azonban az 1836-ik évi drezdai tartózkodása, hova a családdal úrnője szüleinek aranyinenyegzöjére utazott s hol az előkelő társaság s a drezdai híres képtár még inkább megismertették vele hazája elmaradottságát. Az akkor különösen külföldön lenézett magyarságra azonban világirodalmi műveltségével és szerény, de finom ízlésről tanúskodó modorával idegenek között is díszt hozott.

Ezen időre esik első irodalmi szárnypróbálgatása is. Megírta ugyanis a Drezdai Leveleket, melyek azonban csak 1839-ben láttak napvilágot az Athenaeum hasábjain. Nem utazási élmények leírásai ezek, hanem bánatos kifakadások kulturális elmaradottságunk ellen, lelkesen hirdetvén a nemzeti irányú kultúra jogosultságát. Első irodalmi zsengéjével általános sikert aratott s ez bátorítólag hatott munkásságára. Ettől kezdve a legszorgalmasabb munkása volt az Athenaeumnak s ezzel lelkének ama ösvényére lépett, mely tudományos törekvéseinek szárnyain egy nagyobb világ felé nyitott utat számára. Sokat dolgozott fökép az aesthetika, paedagogia és philosophia terén, bár irodalmi munkásságának tulajdonképen ekkor nem is volt még meg a határozott iránya.

Midőn 1840-ben a tizennégy cikksorozatból álló Rapsódiák című közleménye is napvilágot látott, mint igazi reformer tűnt fel a magyar tudományos világ előtt, kiben kitűnő bajnokát látták a haladási eszmének, különösen pedig a nyelvtudománynak. Nemes tűzzel emel szót a nyelvújítás mellett s bár föllépését lármaharangok, dicshimnuszok sem meg nem előzték, sem nem követték, el kell ismernünk, hogy a nyelvújítás iránti érdeklődést új életre keltette. »Romok alá temetett müdarabot ha kiásnak, — irja — nem lesz újjá, hanem régi marad, bár letört részeit oly ügyességgel tudják helyre állítani, mint a farnesi Herkulesét.«1) Nyelvünk

J) Azon kolossus nagyságú szobornak, mely azelőtt Rómában a farnesi palotában volt, hiányzó lábait Della-porta oly művészileg toldotta meg, hogy midőn az igaz lábakat megtalálták, ezeket esak mellé tették.