Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1905
22 mond a nevelésről, kedvenc művészetéről a zenéről. Megtudjuk, hogy milyen volt magánéletében, hogy vonzódott a természethez és minden teremtményben az alkotó bölcseségét csodálta, hogy szerette a társaságot és hogy példaszerű volt mint családapa, akár a midőn gyermekeivel foglalatoskodik, akár a mikor feddi, vagy a mikor haldokló Magdolna leányával imádkozik, szóval e kis körben is nagy embernek bizonyul. Élete utolsó éveiben betegséggel, anyagi gonddal kellett küzködnie, de bármi érte, soha sem veszítette el párját ritkító és leginkább Pál apostolra emlékeztető hívő vallásosságát. Az ima neki lelki szükséglet volt, 3—4-szer imádkozott napjában, mindig forró áhítattal és erős hittel. Egy ilyen imájával a már haldokló Melanchtont az életbe vissza hívta.1) És mégis volt szivében egy tövis, mely sokszor kínos kétséggel töltötte el, megkellett-e tennie, a mit tett és jól végezte-e el a rábízott művet. Mert hisz lényének minden szálával csüggött azon egyházon, melytől el kellett szakadnia, csak az Istenben vetett bizalom emelte föl ilyenkor. Ez volt az ő életének tragikus vonása, oly titkos fájdalom, mely sajátja minden nagy történeti egyéniségnek, minden lángelmének. A nagy reformátort szomorú sejtelemmel töltötte el hazájának állapota is, megjósolta az Ítélet napját — azonban amit ő előre érzett, az nem az ítélet napja volt, hanem a szörnyű vallásháborúk kora, melyeknek kitörését szerencsére nem érte meg. Ilyen volt Luther, a legnagyobb szellem, kit a német föld szült és a ki mindvégig magán viseli a német származás erősen jelzett bélyegét. A német szellem legjobb oldalai találhatók meg benne: »A kedély mélysége és a gyermeki érzület, a szent komolyság és a vidám tréfa«.2) Halála hírére gyászba borúit a nép, mert érezte, hogy súlyos időkben szellemi vezetőjét vesztette el.3) A reformátor egyéniségét még tisztább világításba helyezhetjük, és ez által tisztán látjuk az ellentétet a kath. és prot. elv között, ha párhuzamba hozzuk ellenfelével az Anti-Lutherrel, a ki nem más mint: Don Juigo Lopez de Recalde de Onaz y de Loyola. O 1521-ben Pampluna védelme alkalmával jobb lábán súlyosan megsebesült és kórágyra került. A középkori sebészet kiujait csodálatos állhatatossággal tűrte a nemes lovag, majd a Krisztus életét és egy szent legendáját olvasván fel gerjedt benne a vágy, mely csak hamar elhatározássá érlelődött, hegy Isten szolgálatának szentelje életét. És mint Luther az erfurti kolostor cellájában, úgy jutott Don Juigó hosszas lelki tusa után a manresai domokos rendi kolostorban hivatásának tudatára.4) *) Luthardt-Csiky: A keresztyénség erkölcstana 260.-) Luthardt i. m. 270. 8) Szépen jellemzi Lnthert Mathesius: Lnthert in 17 Predigten: Für diesen Doctor haben wir unserem lieben Gott und seinem eingeborenen Sohn zu danken, dass wir aus dem babylonischen Gefängnis errettet und auf die grünen Anger nnd Auen Gottes Worts gekommen sind . . etc. 4) Boehmer-Romund: Die Jesuiten 7.
