Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
22 r<y ovv &ctvel.TCtt, zni flavor o' ölel tivó. (751. v.) fenyegetésnek veszi s ingerültsége a legmagasabb fokra hág. Mindezen okok közül akar a 1 e g hat al ni asa bb a t s a mi modern felfogásunk előtt a legeszményihbet veszi elmélkedése tárgyául. A karének elhangzása után szolgák vezetik elő Antigonét, hogy halálra vigyék. Mikor a kar ezt látja, rendes, személyek fölléptét jelező szerepének csak könnyezve tud eleget tenni, annyira meghatja a nemeslelkíí leány sorsaA negyedik epeisodion lyrai részlettel, Antigone és a kar között váltakozó énekkel, ‘az úgynevezett zó pp o c-szal kezdődik. A görög tragoediának ezt a sajátságos előadásbeli formáját ,*) melyben a rythmus is lyrai,**) közönségesen panaszdalnak (Klagegesang) nevezik.***) Jungwirth f) Ciceróra támaszkodva ff) úgy véli, hogy zóuiwg annyit jelent, mint carmen incisum. Jochumfff) egyszerűen Wechselgesänge névvel jelöli, a mi a leghelyesebb elnevezése a kar és valamely személy közt lefolyó lyrai dialógusnak. Ez a kommatikus rész négy szabadabb strophás szerkezetű énekre (két strophe és két antistrophe) tagolódik, mindegyik strophe után következik egy-egy rövid karének (systema), az egészet végül bezárja a strophás szerkezet szabályos epodosa (Antigone). Gyönyörűen jellemzi ez a rész Antigonéban a nőt, a női természetet. Gyönge nő létére volt elég ereje az önfeláldozó tett elkövetésére, szinte hihetetlen lelki erőt tanusit Kreonnal szemben, sőt ebben talán tul- ságba is megy és csak hajszál híja, hogy Kreon s főként Ismenével szemben tanúsított merev, majdnem nyers magatartása nőietlennek nem tetszik előttünk. Most azonban, mikor megdöbbentő közelségben áll előtte a szörnyű halál, ismét nővé alakul át. Gyönge nő, a ki fél a haláltól. A kommos első versszakában keserű panasz fakad ajkán: ím utolsó utján a sir-felé haladva utólszor látja a nap sugarát. Ifjan kell meg*) Három helyen fordul elő ilyen darabunkban: 806—881., 937—943., 1261 —1333. v. (az utolsó részben párbeszéddel is megszakítva). **) Moriz Schmidt, Die Sophokleischen Chorgesänge rythmirt. ***) Aristoteles Poet. 12. z6j.if.wg de florvog zoivbg yooor v.a\ unb ozrjvrig, tehát a kar és színész közt váltakozó panaszdal. f) Thomas Jungwirth, Ueber den Chor der griech. speciell der Sophokl. Tragödien, 26. 1. ff) Cicero Orat. 62. fff) E. Jochum, Die von Aristoteles in der Poetik für die Tragödie aufgestellten Normen angewendet auf die Antigone des Sophokles. 13. 1.
