Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
23 halnia, a nélkül, hogy része lett volna a családi élet boldogságában, örömeiben. Pedig hiszen épen az a rajongásig menő érzés, a melyen a családi élet alapszik: a szeretet szinte túlságos — minden más körülményt figyelmen kívül hagyó — nagy mértéke alkotja lényének fő jellemvonását.*) Ebből fakad áldozatkészsége, ez viszi oly feltartóztathatlan erővel szent kötelességének teljesítésére, ez ad neki erőt tette végrehajtására, valamint Kreonnal szemben, de ez juttatja a romlásba is, ez viszi a korai sirba. Nászének nem zengett neki, menyasszonyi koszorú nem ékesítette fejét s nem is ékesíti már többé, mert hisz im élve megy Acheron partjaira, Acheron lesz az ő jegyese. A kar, látva Antigone siralmas helyzetét, vigasztalni akarja, hogy halála, ha szörnyű is, de dicső lesz, aztán meg nem is betegség, nem is erőszak oltja ki éltét, hanem valami különös halált hal, élve fogadja magába sírja. (Strophe a.) Ez eszébe juttatja Antigonénak Niobe halálát, melyhez az övé némileg hasonló, mindkettőjüket kősziklák fogják körül.**) Ámde Niobe isteni sarjadék volt, azért a kar figyelmezteti Antigonét, hogy halandó létére nem szabad magát istennőhöz hasonlítania, ha mindjárt egyforma is a sorsuk, ámbár rá nézve csak dicsőség, hogy istennő sorsában osztozik. (Antistrophe a.) Antigone a kar vigasztaló szavait gúnynak veszi s kétszeresen érezni véli árvaságát, elhagyatottságát, hogy részvét nélkül, megsiratatlanúl kell sírjába szállnia. Erre a kar a vigasztalásból kifogyva maga is megerősíti, hogy csakugyan mély bukásba rántotta vakmerő tette s hogy az átok is sújtja, melyet atyjától örökölt. (Strophe b.) Vigasz helyett fájó sebet szakit fel ez Antigoné szivében, újra feléled lelkében családja sorsának vigasztalan képe. Gyászos volt apja, anyja sorsa, átokhozó bátyjának, Polyneikesnek házassága,***) mely annak is elrabolta az életét s most ime őt is pusztulásba sodorja. *) Az 523. sorban csillan meg Antigone igazi női lénye: ovtoi avi't/Jhuv, ofJjx Qvuifi/.tív Ijpvv. **) A görög mythologia egyik legszebb regéje Niobe története. Niobe Tantalos, pbrygiai király leánya, Zeus unokája volt s Ampbion thebaei királyhoz ment nőül. Mint asszony anyai büszkeséggel dicsekedett, hogy neki több gyermeke van, mint Leto istennőnek, Apollo és Artemis anyjának. Büutetésül sorba lenyilazták gyermekeit, hét fiát és hét lányát Apollo és Artemis, ő maga pedig hazájába visszatérve, örökké könnyező sziklává változott. Symboluma a fájdalmas anyai szeretetnek, a görög költészet- valamint képzőművészetnek kedvelt tárgya volt. (Skopas Niobe csoportja Florenczben). Magnesia város közelében ma is mutogatnak a Sipylos hegy oldalán egy sziklaalakot, mely messziről gyászoló női alakhoz hasonlit, aki ül és kezét mellén keresztbe teszi. Az alakról forrás viz foly le. Ezt tartották a régiek a fájdalmában kővé vált, örökké könnyező Niobenak. ***) Polyneikes házassága által nyerte meg az argosiak segítségét Thebae ellen, mert nőül vette Adrastos király leányát Argeiát.
