Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1901
11 elesett, a város alatt elterülő hegyen. Hogy pedig tilalmát senki meg se szeghesse, még őröket is állíttat a holttesthez. Kreon tilalma indítja meg a tragoedia cselekvényét. Kezdődik a prologos. Antigone még viradat előtt kihívja testvérét Ismenét a királyi palota elé. Tudatja vele Kreon tilalmát, közli elhatározását, hogy boldogtalan bátyjának, Polyneikesnek, a tilalom daczára is megadja a végtisztességet, egyszersmind felhívja, hogy tervében vegyen részt, legyen segítségére annak kivitelében. Ettől azonban Ismene gyöngébb, erőtlenebb lelke visszariad, sőt nénjét is megkísérli lebeszélni merész szándékáról. A két testvér távozik a színpadról s a prologos után bevonul az orchestrába a kar és első énekét a parodost énekli. Örömének ad kifejezést a thebaeiek győzelme fölött, aztán röviden képet fest az ostromról, rámutat arra hogy a győzelem, az elbizakodott ellen bukása Zeus műve volt s dicsőíti a győzelem istennőjét, Nikét. A cselekvény szempontjából három mozzanat vonja magára figyelmünket a karénekben: az ostrom rajza, a kar öröme és az a véle- ménye, hogy az ellenség leveretése Zeus büntetése dicsekvő gőgjéért. Az ostrom rajzával a kar teljessé teszi, kiegészíti Ismene elbeszélését a prologosban (11—17. v.), tehát segítségünkre van a cselekvény előzményeinek megértésében. Sokkal lényegesebb a kar öröme, melyet a város felszabadulása, diadala kelt benne. A prologosban azt láttuk, hogy mindazok a körülmények, a melyek a tragoedia cselekvényének kiinduló pontjául szolgálnak, (tehát a thebaeiek győzelme, a két ellenséges testvér eleste s ebből kifolyólag Kreon tilalma) milyen helyzetet teremtenek az elesettek családja körében. A testvéri szeretet első sorban a gyászos, e 1 v is e 1 h e 11 en «rx) 11 á t láttatja Antigonéval és Ismenével a lefolyt eseményeknek meg abeállott helyzetnek, sőt Antigonénak kizárólag csak ez lebeg szeme előtt. Ezzel szemben a kar a parodosban a diadalérzetnek, az örömnek ad kifejezést, hogy az á 11 a m sorsa a harcz szerencsés befejeztével biztosítva van. Két ellentétes érzelem van itt tehát élesen egymás mellé állitva. A mi a családra nézve fájdalomnak oka, az az államra nézve örvendetes tény, a mi a két testvérben gyászt kelt, az a népben, a város polgáraiban örömérzést fakaszt. Azonban nemcsak mint ellentét kelti fel figyelmünket, érdeklődésünket ez a plastikus közvetlenséggel egymás mellé helyezett két érzelem, hanem lényeges két momentumát képezi a drámai expositionak. Antigonénak a prologosban kifejezett szándéka, hogy szeretetétől indíttatva el fogja temetni Polyneikes holttestét, valamint Ismene vonakodása
