Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1898
10 az egész brit birodalom erejének és nagyságának alapja ebben rejlik, ennek a nagy puritán örökségnek köszönhetik mindenüket*) A lelkiismeret volt a reformátió forrása. A bűn, megbánás és erkölcsi megújulás eszméje tér vissza a reformátió minden életnyilvánulásában. Az ember rendületlenül hisz Isten örökké való 'szeretetében. hite élet Istenben és Isten által. Az isten országa, mely bennünk lakozik, a hitéletnek ezen legbensőbb megnyilatkozása és éltető ereje, szakadatlan törekvés a láthatatlan egyház eszményképe felé, — ez az uralkodó gondolat a Protestantismus életerős, változatos és megragadó képét feltüntető rajzban. A reformatio ez örök igazságot, mely megvilágítja az értelmet és áthatja a szivet a szeretet melegével, az evangyéliom- ból merítette. Ezen evangyélmi igazság homlok egyenest ellenkezik azon felfogással melyet a középkori kath. egyház a hitre nézve vallott s jelenleg is vall és hirdet. Kisértsük meg az idő szűk határai közt nehány futólagos vonásban e rajzot és halljuk elsőben is, miként Ítél Luther maga közvetlen tapasztalatból a római egyház állapotáról. »Tudja meg az olvasó.« — így ir Luther összes műveinek előszavában -- hogy szerzetes és dühös pápista voltam; úgy bele voltam bolondulva a pápai tanokba, hogy, ha rajtam áll, kész lettem volna mindenkit megölni, vagy megöletni, ki csak egy hajszálnyira megtagadja a pápától az engedelmességet. Nem voltam jéghideg a pápa védelmében mint Eck és társai, kik inkább hasuk kedvéért látszanak a pápát védeni és nem azért, mintha a dolgot komolyan vennék. Én részemről őszinte szívvel cselekedtem; nagyon féltem az ítélet napjától, és mégis remegve óhajtottam üdvözülni. Azért, mikor először látta meg Rómát, Luther földre borult és felkiáltott: »Üdvöz légy szent Róma! melyet annyi vértanú vére áztatott.« De lelke csak hamar elborzadt e gondatlan, hitetlen s az erkölcsi elveket mindig megvető élettől. Saját szemeivel látta és saját füleivel hallotta, *) Azon emlékbeszédben, melyet mint az »Angol Biblia-Társaság« képviselője tartott Károli Gáspár szobra leleplezése alkalmából Gönczön 1890. szept. 14.
