Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
8 mely szivét lelkét egészen elfoglalja, nem lehet más mint szerelem. Eljön hozzá Atá, ki az egész éjszakát álmatlanul töltötte tanulmányai mellett s hozzá Sefikáról ábrándozott. A szép kis leány addig beszél Atának a maga lelki állapotáról, mig az ifjú, ki szinte lelke teljes hevével szereti gyermekkori játszótársát — bár, mint gondolja, reménytelenül — bevallja szerelmét. Boldogok mindketten, szivük egymásért dobog s érzik, hogy Alláh egymásnak szánta őket s egymás nélkül többé élni nem tudnának. Ekkor lép be hozzájuk Khalil bej. Sefika édesapja, mire Atá könyvet vesz kezébe, mint ha javában olvasna. Az apa jóindulattal kérdi, mit csinálnak. Könyvet olvastam — válaszol Atá. Khalil bej — Miféle könyvet olvastál? Atá bej — A lapnak legújabb számát Uram. Khalil bej — Jól van, tudom. Mit olvastál, hadd hallom én is! Atá bej — (Találomra felüti a könyvet) Az amerikai vad emberek. Khalil bej Hagyjad gyermekem! Mit törődünk mi az amerikai vademberekkel. Nézd meg a tartalomjegyzéket, találsz-e benne valamit, amit érdemes meghallgatni ? Atá bej — A kigyók életmódja .... Khalil bej — Hagyd el azt is, egyenek a mit akarnak. Atá bej —- A gazdagság alapja ... * Khalil bej Az sem nekünk szól; ha olvassuk is, mi haszna ? Atá bej — A szerelem . . . (magában) Különös véletlen! Sefika — (magában) Hála istennek! Khalil bej — A szerelem? Olvasd csak! hadd hallom, mit mondanak arról. Sokat fecsegtek már róla. Atá bej — (olvas) A sok ezerféle szükség, gyötrelem, baj, csapás, fájdalom, betegség, halál, mind az emberért van a világon .... Khalil bej — No ez jól jellemzi a szerelmet! Atá bej — (olvas) Ennyi bajjal szemben Alláh csakis egyetlen egy áldást, egy jótéteményt adott szolgáinak, s ez a szerelem. Khalil bej —■ Most már jobban megjárja. Atá bej — (olvas) Egyedül a szerelem képesiti az embert az élet gyötrelmeinek elviselésére. A világon csak egy öröm, csak egy boldogság van s az a szerelem . . . Oh, mily nagy boldogság, a szerelem, hogy az ember még gyötrelmeiben is gyöngyört talál! A kik szerelemben élnek, bármiként telik éltük, boldogan élnek, s kik a szerelemért halnak meg, akár hogyan halnak, örömmel halnak meg. Talán most azon tűnődtök, hogy mi is az a szerelem? Mit törődtök azzal? Vagy nincs szerelem a szivetekben ? Igyekezzetek felébreszteni! Ha van, tekintsetek körül s úgy látjátok, mintha a földön örök tavasz, az égen örök hajnal volna. Minden falevél életre kel s bűbájos hangon szól
