Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
9 szívetek édes titkairól, boldogságtokról; minden felhó megnyílik etőtte- tek, lenge fátyollá leszen s a tarka képzelet, kedvestek keblét s arczát mutatja bennük. Ha pusztaságon, vadon erdőben maradtál, ne rettegj! Hajtsd álomra fejedet s eljön egy kedvesedhez hasonló lény, mely kebledre borulni kész. Ha úton vagy s veszély fenyeget, ne félj! Csak előre! Kedvesed alakjában őrangyal áll mindig oldalad mellett. Mily nyugodtan s boldogan hal meg a szerető, ha tudja hogy van egy szív, mely a sírján nyíló virágokat vérével, vagy szemének könnyeivel fogja öntözni. Van-e a földön ember, ki szívesen fel ne áldozná életét azért, hogy kedvesével egy helyen, egy órában hallhasson meg! Sefika nem birja tovább hallgatni, szivébe nyillalik valami s felkiált. Atá abban hag-yja az olvasást, tudja már mi hatott a szegény leánykára. Sefikát megnyugtatják s Khalil bej magára hagyja a két gyermeket. Atának nemsokára távoznia kell, hogy az intézetben folytassa tanulmányait s igy szomorúan bár, de boldog viszontlátás reményében, válnak el, egy-egy hajfürtöt hagyva egymásnak emlékül. Az utóbbi időben Táhire asszony, Sefika édesanyja, nem egyszer el-elgondolkozott azon, hogy kinek adja leányát. Megkérte egy gazdag, de már nem valami fiatal pasa, ki kész volna Sefikát nagy úrnővé tenni s Khalil bej adósságait kifizetni. Az atyának azonban nincsen kedvére ez a terv s mivel sejti, hogy mi történt leányával, így szól nejéhez: »Hátha Sefika szeret már valakit, például Atát?« Nem hiszi ezt Táhire asszony, hivatja leányát s előadja annak is az ő anyai jó szándékát, hogy gazdaggá és boldoggá akarja tenni. Sefika szabadkozik : hisz ő még fiatal, nem akarja elhagyni az édes apját, édes anyját meg — ő már szeret is valakit — Atát! Táhire asszony megrója leányát, eszte- lenségnek mondja szerelmét s mivel az ő terveivel egy cseppet sem fér össsze, igyekszik kiverni a fejéből s midőn végre azzal ijesztgeti a szerencsétlen leányt, hogyha a pasához nem megyen, atyját a hitelezők börtönbe vettetik, házukat elveszik s ő anyjával és neveletlen kis testvérével koldulva járhat házról-házra, Sefika szive megtörik, szüleiért testvéréért feláldozza szerelmét, bár sejti, hogy ez a lemondás halálát jelenti. Táhire asszony nem is örülhet soká terve sikerültének. Sefike sorvadásba esik s közel jár halálához. Az orvos alig távozik ágya mellől s a leány, ki csak úgy tetteti, hogy alszik, meghallja az orvos szavát, hogy az éjszakát nem éli túl. Egy vágya volna még csupán, hogy Atát láthassa ; de azt sem akarja. Mert félti kedvesét. Táhire asszony nem is eresztené be a leányhoz az épen érkező ifjút, de Khalil bej bevezeti a szenvedő Sefikához. Atá, mint orvosnövendék azonnal átlátja, hogy nagy baj van s a leány alig él tovább egy pár ó ránál. Orvosság czimen mér-
