Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896

Kemál bej drámái.

Mielőtt tulajdonképem feladatom megoldásába fognék, meg kell jegyeznem, hogy a tőlem választott tárgyra vonatkozólag forrásmunka úgyszólván alig áll rendelkezésemre. Az új török irodalom tanulmányozása mégnem igen kapott lábra, s az a pár értekezés, mely az oszmántörökök újabb irodalmával foglalkozik, nagyon általános téren mozog s az egyes Írókkal foglalkozó speciális munkák egyáltalában hiányzanak.

Nálunk főleg Kúnos Ignátz dr. ismertette azt az átalakulást, melyen századunk utolsó három évtizedében a török irodalom s a török irodalmi nyelv átment. Egyik czikke »Az újabb török irodalomról.« Si- nászi efendinek »A költő házasodása« czimíí egy felvonásos vígjátékénak fordításával együtt a Magyar Szalon 1891. februári számában, a másik »Török realizmus« az Elet 1891. májusi számában jelent meg Mindkettő alapos tájékozottságra az oszmánok új életre kelt irodalma iránt érzett őszinte rokonszenvre vall. Kemál bej irodalmi szereplésérő nagy lelkesedéssel emlékezik meg s műveiből ügyes fordításban közöl egyes részleteket.

Maguk a török Írók nem igen foglalkoznak legnagyobb költőjükkel, a minek oka mindenesetre abban keresendő, hogy Kemál bej neve a kormány s az intéző körök előtt nem épen kellemes hangzású s azok az eszmék, melyekért egész életén át küzdött, a muszlim társadalom alapjával a Koránnal homlokegyenest ellenkeznek.

Mindenesetre nagyon érdekes volna, ha bevezetésül bővebben szólhatnánk Kemál életéről; azonban sajnos, sovány vázlatnál nem adhatunk egyebet. A nagy költő életéről hallgatnak a török irók; hisz ő számkivetésben halt meg s a sajtó még halálakor sem mondott róla többet e pár rövid, de a török viszonyokra nagyon jellemző szónál: »Kemál bej meghalt Rodoszban.« A költő barátja, Ebu-z-Ziá Tevfik bej, ki Ke- mált leveleiben mindig testvérnek szólítja, adott ki nem régiben egy ily czimü könyvet: »Mutatványok az oszmán irodalomból.« E műnek eddig csak a prózairókkal foglalkozó része jelent meg. Az egész 493 lapra.

1