Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1896
2 terjed s ebből a Kemál bej műveiből vett szemelvények, a költő jellemzésére szánt néhány sorral épen 200 lapot töltenek be. Már ez a körülmény is mutatja, mennyire lelkesedett Tevfik bej barátjáért, kinek minden sorát megbecsülhetetlennek tartotta; csak az kár, hogy életéről Írni. ő sem mer, pedig ha valaki, úgy ő bizonyára ismerhette annak minden mozzanatát. Abdu-l-Halim Memdúhnak »Az oszmán irodalom története« czimű könyve is leginkább csak szemelvényeket tartalmaz s Kemálra vonatkozólag ő is alig mond többet a következőknél: »Kemál bej iránti érzelmeinket elmondani egy kissé bajos s e mellett felesleges is róluk beszélni azok előtt, kik műveit olvashatják. Ezt tehát mellőzve, csupán műveit soroljuk fel s ismételjük, hogy Kemál, mint az oszmán nyelv egyik megújitója, kiváló fontosságú iró. Nem is érezhetünk magunkban elég erőt arra, hogy Kemál bej irodalmi munkásságáról szóljunk. Nem vagyunk képesek költői eszméi napjának színképét elemezni, mely most káprázatos fényt árasztó égitestként áll előttünk. Irodalmi alkotásai közül főleg a következő remekműveket említjük. Színdarabok: A’kif bej, Gülnihál, A szerencsétlen gyermek; elbeszélések : Ali bej kalandjai, Dzsezmi, Behár dánis ; történelmi munkák : Nourúz emir, I. Szelim a hóditó, A hódítás korszaka, Szaláh-ed-Din Ej- júbi satb. Mondják, hogy Kemál bejnek az említetteken kívül még számos müvei vannak, melyek azonban még eddig nem kerültek sajtó alá. Kemál bej efendi körülbelül negyvennyolcz éves korában halt meg. Egy Musztafá nevű ember fia volt s Rodosztóban született. Ez tehát az egész! Kemálról, ki a török irodalom történetében örökre felejthetetlen, ki büszkesége lehetne honfitársainak, többet írni nem tanácsos. Sőt, a mi szintén feltűnő, Abdu-l-Halim Memdúh »A haza, vagy Szilisztria« czimű drámát meg sem említi, halott ez, ha nem is a legkifogástalanabb, de kétségtelenül a legnevezetesebb Kemál színdarabjai közt. Könnyen érthető dolog, hogy sem Ebu-z-Ziá Tevfik bej, se pedig Abdu-l-Halim Memdúh, egy szóval sem emlékeznek meg Kemál bej szereplésének politika jelentőségéről, számkivetésének okairól. A török kormánynak pedig semmi más oka nem volt a Kemál elleni fellépésre, mint a nemzet gyors öntudatra ébredésétől s az esetleg ennek folytán kitörhető forradalomtóli félelem. Kemcil pendítette meg a haza eszméjét, ő keltette fel ama magasztos érzelmeket, melyek a nemzetet honához fűzik. ő adott nevet a hazának és a hazaszeretetnek. Vagy ki irt valaha nagyobb hévvel, nagyobb lelkesedéssel a hazáról, mint Kemál. midőn Iszlám bejjel ezeket mondatja : Iszlám bej. — Halottak napján ki szoktál e járni a temetőbe ? Zekkie. Igen szoktam, — és aztán ?
