Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1894

4

Minden erejét és idejét kizárólag hivatásának az iskolának és a tudománynak szentelé; ö volt a lyceum nagybecsű, több mint 40,000 kötetet számláló könyvtárának őre; e könyvtárban dolgozva tölté ö szabad idejét, mit más pihenésre vagy szórakozásra szán; ö volt a tápintézet gondnoka, a iskola krónikása, kihez minden, az iskola jelenét és múltját illető kérdésben fordulhattunk; ki az iskolának több mint 300 éves múltját feltáró monográfiának megírása által nevét lyceumunk történetében megörökítette. E nagybecsű mű nemcsak monográfia, hanem egyúttal forrásszerü adalék a hazai prot. közoktatás történetéhez a reformatio óta.

Április 24-kén kisértük örök nyugvó helyére az egész városi közönség és a vidékről besereglett nagyszámú tisztelői megható részvéte mellett. A szepesmegyei középiskolák (Igló, Lőcse, Po- dolin) és az eperjesi collegium elküldték képviselőiket; számos intézet Írásban fejezé ki részvétét. A templomban Linberger István lelkész és Zvarínyi Sándor lyceumi igazgató méltatták az elhunyt érdemeit; a sírnál Schwartner Róbert városi tisztviselő a késmárki 48—49-ki honvédek, Grósz Ernő tanár a kartársak és Szeöke Dezső VIII. osztályú növendék a tanuló ifjúság nevében búcsúztak el a drága halott hamvaitól.

Miként a fáklya fénye, mielőtt tüze elhamvadna, még egyszer fellobog: úgy világított lelkének nemes tüze zavartalan fényében, midőn hattyúdalát elmondta és elnémult örökre.

A család fájdalmát és pótolhatlan veszteségét enyhítette azon általános részvét, mely a boldogult iránt minden oldalról nyilvánult; száz számra érkeztek a családhoz a részvétet nyilvánító levelek és táviratok a boldogult egykori tanítványai, tisztelői s a tanügy kiváló munkásai részéről.

Különösen megható módon nyilvánult a részvét egykori tanítványai leveleiben, kik részint még egyetemi tanulók, részint már régóta díszes állást foglalnak el a társadalomban. E levelek a nemes lélek hála nyilatkozatai, melyek az érzelem közvetlen melegségével a mint egyrészt enyhítő balzsamként hatnak, úgy viszont éreztetik a nagy veszteség súlyát. Hangjok azért oly szívhez szóló, mert a lelkiismeretes munkához szoktatott tanítvány helyes ösztönével méltatják a lelkiismeretes tanár