Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1894
3 hötlen égből sújtott le váratlanul a sors keze. Ezért volt halálának tragikuma oly megrendítő s oly kínos fájdalmat keltő. April 21-kén látszólag teljes jó egészségben — beteg egész életében úgyszólván sohasem volt, legfeljebb néha gyengélkedett — a lyceumi pártfogósági közgyűlésre ment; ott egy kérdésben két ízben felszólalt; látszott, hogy a szőnyegen forgó tárgy alterálja, A gyűlésről d. u. 1 óra tájban, már betegen, haza ment, s 4 órakor halva volt. Hirtelen szivszélhüdés érte. S igy úgyszólván működése színhelyén érte az erős physikummal megáldott férfiút a halál, elesett a harczmezön. A 48—49-es vitéz honvédtüzért «száz csatán, ezer veszély közt» megkímélte a halál: a vélemény szabadság bátor harczosa és a férfias meggyőződés szilárd jellemű mintaképe és tiszteletet gerjesztő alakja hirtelen ledőlt, mint a tölgy, melyen «villám fut keresztül». Bár hivatalos működésében a kartársak s tanítványok őszinte tisztelete és szeretete s családi életében példás boldogság környezd, e megrendítő csapás mégis azon hitet kelté bennünk, hogy az élet tragoedia azoknak, kiknek a végzet érző szivet adott. Mert valóban érző szive és vallásos kedélye volt. Mint vallásos kedélyű ember nagy súlyt fektetett a nevelés és tanításban az ethikai momentumokra, bízott a vallásos és erkölcsös nevelés szív- és jellemképzö erejében, mely irány különösen képes az ifjúban a kötelesség és tisztesség érzetét felébreszteni és a legkiválóbb szellemi erőt, az akaraterőt fejleszteni. A vallásos nevelés táplálja a vallásos meggyőződést, magasabb színvonalra emeli az erkölcsi felfogást a mint ezt látjuk az angol és különösen a skót nevelésnél s a mi egyházi s általában nemzeti szempontból bizony életkérdés a mi ifjúságunk nevelésénei is. Azon általánosan hangoztatott váddal szemben, hogy korunk nevelési rendszere mellett az iskola inkább csak tanít mint nevel, azt hangsúlyozta, hogy minden lelkiismeretes és egészséges alapon haladó tanítási rendszer nemcsak tanít, hanem egyúttal nevel is. Nevel pedig az által, hogy az ifjút rendszeres munkára szoktatja, megkedvelted vele a munkát s ebben rejlik a tanításnak erkölcsi momentuma és jellemképző ereje. Ezen czélt tehát nem az erkölcsi elvek puszta hangoztatása, hanem ezen elvek gyakorlati alkalmazása által érjük el.
