Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1894
/' a görög nyelv és irodalom s általában a görög világ alapos ismerete különösen képesiték öt arra, hogy a görög nyelv tanítása, melynek eredményes vagy eredménytelen volta annyira foglalkoztatja épen napjainkban a tanügyi köröket, a tárgy iránt érzékkel biró tanítványoknál sikertelen ne maradjon. Tanítása nem a száraz grammatizálás útvesztőjébe tévedt el, vagy vált a reáliák túltengése által színtelenné és fárasztóvá, hanem feltárta tanítványai előtt a görög világot a maga teljes szinpom- pájában. A tudomány által megedzett magasabb szellem varázsának igezete köté le önkénytelenül a hallgatók figyelmét, ha a lelkesedés inspiratiójával elevenité meg a görög szellemi vagy művészi világ egy-egy nagy alakját a tanítványok lelki szemei előtt és ezen megelevenités révén bevezeté őket a görög gondolatvilágba és eszmekörbe. Még azon tanítványai is, kik szorgalom vagy tehetséghiány folytán a nyelv ismeretében elmaradtak, sajnálkoztak, hogy nélkülözik azon nyelv ismeretét, mely a szellemi és művészi kincsek ily tárházát nyitja meg előttük. A szellemes értelmes előadási mód, a kifejezésbeli erő, az ábrázolt jellemek plastikai kidomboritása megérteté az ifjakkal, miben rejlik a görög világnak az emberiség mivelödésére nézve világtörténeti jelentősége, t. i. hogy az emberi életet költői és művészi alkotások által szellemileg áthassa és emelje, a gyakorlati és reális világot az eszmeiség szivonalára emelje. A művészet az egész életnek ideális jelleget adott, a költészet feltárta a lélek mélyén szunyadó gazdag érzelemvilágot: szóval a művészet volt az egész görög világnak charakterisztikus jellemvonása. Ily szellemben kezelte a lelkes tanár tárgyát s igyekezett tanítványaival a görög világot megértetni. Reá nézve a görög világ volt azon kimerithetlen kincsbánya, melyből minden órán újabb és újabb kincseket hozott napfényre, a tudomány azon üde forrás, melyből a lelket megifjitó italt merité. Tanítása élvezetes volt, mert «pectus est, quod disertum facit», s a szó mely ajkáról ömlött, útját a szivén vette keresztül. Hivatásában boldognak érezheté magát, mert nem «invita Minerva» lépett a tudomány szolgálatába s nem ismeré a nemes törekvést elfojtó közönyt. S e nemes életre s boldog családapára, mint villám a fel2
