Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1894

Palesó István emlékezete.

1826 -1895.

A hazai tanári testületnek egy tiszteletre méltó alakja vált ki hirtelen az élők sorából Palesó István lyceumi tanár személyében. A boldogultnak sokoldalú képességei s a teljesített szolgálat kü- lönfélesége folytán halála mély, mondhatni betölthetlen űrt támasztott az intézet körében.

Palesó István gyermek és ifjú évei ama dicső reform és renaissance korszakba, a 30-as 40-es évekbe nyúlnak vissza, midőn az isteni gondviselés pazar kézzel támasztotta közéletünkben a lángelméket, kiknek vezérlete alatt nemzetünk 2—3 évtized alatt többet haladt mint más időben 3 század alatt.

Az ezen lángszellemek által inspirált korszak légkörében nevelkedett a gyermek, ébredt öntudatra az ifjú, s ezen korszak örökségeként szállott át réa azon nagy idők nemes idealismusa örzé meg véglehelletéig lelkének talizmánját a tudomány és a munka szeretetét. Mert élete a tudomány és munka között oszlott meg, ezen jellemvonásban rejlett nevelői hatásának titka, s ha véletlenül hivatásánál fogva nem is kellett volna tudománynyal foglalkoznia: méltán megillette volna őt a «litterary gentleman* díszes elnevezés, melylyel az angol közvélemény tiszteli meg a tudományos társadalom kitűnőségeit.

Mint a régi gárda emberének, a tudományos foglalkozás neki életszükség volt. Fenkölt gondolkodása, nemes idealismusa,