Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893

4 teljes lyceummá alakult, melyben 4 gymnasiumi osztály 8 évi tanfolyam­mal és 3 lyceumi osztály, u. m. bölcsészeti, theologiai és jogi, ugyan­annyi évfolyammal volt berendezve. Aldásdús működésének elismerése jeléül főleg a tátraaljai, XIII szép. városi és VII bányavárosi esperességeknek a vidéki pártfogók sorába történt felvétele folytán, a késmárki főtanoda még szélesebb alapra fektettetett, a midőn 1838-ban a tiszai egyházkerület pártfogása alá he­lyeztetett és kerületi lyceum jelleggel lett felruházva. 1839-ben köttetett meg, főleg Joseffy Pál, akkori superintendens sürgetése és közbenjárása folytán az ,,Arnica“ nevű egyezmény, melyben a késmárki evang. egyházközség, mint a Lyceum ősi pártfogója, a vidéki pártfogó urak és a 3 szepesi egyházmegyék közötti viszony akkép sza­bályoztatok : hogy az egyházközség a presbyterium tagjai, a vidéki párt­fogók, a Szepességen lakó családtagok, a három egyházmegye küldött- ségileg egy-egy szavazattal legyenek képviselve a lycealis közgyűlé­sekben. Ezen egyezmény a legújabb időkig betartatott az intézet javára és jólétének öregbítésére; hogy miképen fognak ezen évszázadok által szen­tesített történelmi alapon nyugvó viszonyok alakulni most, midőn az új zsinati törvény életbe lép: majd beválik, ha a középiskolákra vonatkozó szabályrendeletek az új törvény nyomán fognak kidolgoztatni, — mely alkalommal nagyon is kivánatos volna, ha az egyes iskolák és azok fenntartó testületéinek különleges viszonyai, a szerzett jogok és az in­tézetnek történelmi fejlődése lehetőleg tekintetbe vétetnének; — nehogy az intézetek chablonszerű rendezése által azoknak életadó gyökerei alá­köttetnének és ők individuális fejlődésökben megakasztatnának. Az „Amica“ nevű egyezménynek az egyházkerület által történt megerősítése után kezdődött intézetünk fénykora, a mennyiben a theolo- giai és jogi tanszékekkel felruházott teljes Lyceumba Magyarországnak legtávolabb vidékeiről zarándokoltak a tanulók az itt hazafias, protestáns szellemben működő tanárokhoz; a pártfogóság pedig újabb meg újabb áldozatokkal rendezett be egy második jogi tanszéket, — s gyarapodott az intézetnek régi jó hírneve a szabadságharcz kitöréséig. A reactio bekövetkeztével a késmárki Lyceumtól elvonatott a nyil­vánossági jog, működése felfiiggesztetett; — és csak 1856-ban sikerült a tanoda nyilvánossági jogának visszaszerzése. — A helybeli és vidéki pártfogóság áldozatkészségének köszönhető, hogy mint teljes 8 ozstályú főgymnasium szerveztethetett és áldásdús működését újonnan meg­kezdhette. 1861-ben vette fel a késmárki tanoda újra a „Kerületi Lyceum“ történelmi czimét és segélyeztetett a kerület által is. A lyceális épület a folyton növekedő igényeknek többé meg nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom