Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893

7

Fából volt az első. Sok századokon keresztül szolgált eszközül, otthonul. 1773-ban lebontatott. Helyén 1774-ben s mai alakjára kibőritve 1822-ben a szomszédos második ház építtetett. Ezen másodikból jő most, harmadik ezen újba át a lyceum. Előbbiben a szertár és jótékony intézetek helyeztetnek el, őriztetik a nagy szellemi kincstár. Utóbbiban majd folytattatik a régi, a nemzedéknek régi alapon és régi hűséggel, uj elhatározással és uj reménynyel tanítása és nevelése.

Egyházunk minden alkotása a közszükségnek hivatástudatból és egyéni áldozatnak hitbuzgalomból folyománya. A korszakoknak józan és magasb igényei elöl tanító és haladó egyházunk nem zárkózott el soha. Államunk törvényhozásának intézkedéseit hazafiui hódolattal fogadta, —- a tanügy terén reform munkáját hivatástudattal magáénak fogadta mindig. Ormain a lelkiismereti szabadság szent zászlaját lobogtatta, véráldozattal védte, az egyenlőséget jogban és kötelességben hirdette és követte, a testvériség ellen, még az üldöztetés sötét időszakában sem vétett soha, — a felvilágosodás elé a szellemi elmaradás köveit soha sem vitte, az eget nem zárta el, sőt nyitva tartotta és közeibe hozni törekedett mindig. — törekvései és vágyai ösz- szességével a h a z a szent határain belül maradt mindig, — népét az evang. égi tanoknak, az igének testbeöltésére tanitá.

Vezérelme volt és lesz: ,,elvész a nép tudomány nélkül“, — s ezért a szentélyek mellett nemzedékének felvilágosodottságban művelésére iskolákat állitott mindenütt, — ,.minden bölcseségnek kezdete az Ur félelme“ s szért a vallás-erkölcs égi angyalaival szövetkezetben, népének földi útját a Megváltó példaadása szerint az igaz boldogulás révpartja s a tökéletesedés e földön túlterjedő végczéljához irányitá, — Isten szive szerinti ember formálásának tudatával a természetes embert kezdő gyermekkorától már evangyéliombeli vallásos lény összes kincseivel a nemesedés lépcsőzetein vezetni igyekezett.

Kor és állam követelményeivel lépéstartás azonban nehéz utón vezette közegyházunkat mindig, Isten kegyelmén kivül, mely mentő és fen- tartó isteni erő gyanánt élt és hatott közöttünk, önmaga erejére utalva a leksziikségesb anyagi eszközöket is nélkülöznie kellett időnként. Hitteljes fohász és áldozatkész munka azonban mindenkor tudta a gondhegyeket eltávolitani, a kiilpusztitás romjai felett uj életet támasztani és szegényesen bár, tisztességesen sokoldalú hivatását betölteni. Nehémiás népe módjára egyik kezében a munka eszközzel, másik kezében véd- fegyverrel építette sz. Jeruzsálem falait s a mi Istenünk hadakozik érettünk, lángoló hittel felfogott minden csapást, legyőzött minden akadályt, s mély sebek közt, égető kínok közt is tudott Halleluját a szabaditó Istennek zengeni. Ott pedig, hol minden erőfeszítés mellett sem volt elégséges a közerő: segítő társakat küldött a szentlélek által ihletett férfiak-