Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1893
8 ban és nőkben, kik a rideg kötelesség korlátain jóval túl hagyományaik, alapítványaik és adományaikkal, meghozták az élő köveket s az intézmények kívánta erőt. Közegyházunk Isten akarata által jelölt s kegyelmével egyengetett ezen régi ösvénye, útja volt ezen régi egyháznak is. Hazai egyházunk, kezdettől nehéz életsorsának történeti képe, kicsiben de hűen, ezen egyház és intézetei történeti alakjában is vonásról vonásra visszatükröződik. Hazai egyházunk ezen végvára is áll és a reformatio korától építtetik ily módon. Szellemi háztartása szélesb körben nyert berendezést kezdettől. Aranykalásztermő mezeje mellett termőfákat nevelő kertet rendezett be, családlényegéhez tartozó egyházatya mellett egyházanyákat állított. Az elmúlt századok viharai ezt sem kímélték meg. Oltári és katedrái papjai száműzettek, oltári kincsei szentségtelen kezekkel elidegenittettek, intézetei beszüntettettek s mégis — él. Isten kegyelme s hívei szeretete által él. Ezen uj épület, az egyház és lyceum, mai berendezése, a mai ünnepnap és ünnepély a tanúság, hogy a ki nem hagyja el magát, Isten sem hagyja el, s az eleven egyházi élet a szent alapon s magasba törő szellem az Ur intézményei felett, hoznak nagyobb erőt, biztosítják a mindig féltett de mindig munkált jövőt. 1760-ig maga tartotta fenn és kormányozta összes iskoláit. Virágzó intézetek voltak azok. 1575-ből van egy értékes bizonylat, melyből kitűnik, hogy ezen külföldi mintára berendezett iskola, már akkor szónoklattant, költészettant, számtant, természettant, sőt jogot, theologiát tanított, tehát akadémia volt, s feljegyzés szerint már 1723-ban a haza minden részéről sereglett 270 növendéket számított. 1760-ban a szepességi ev. nemességet hivta és nyerte meg fen- tartó és kormányzó társakul. S e nemesség hitteljes lelkiilettel és nobilis áldozattal járult ezen tanoda fejlesztéséhez. Dessewffy, Görgey, Stancsics, Szakmáry, Mudróny, Badányi, Berzevitzy, Pfeiffer, Ambrózy, Comides, Jóny és még sok más nemesi család fejei és utódai mint felügyelők, kezdők és tanácstagok a kormányzásban, mint elöljárók az áldozathozatalban biztosítók e tanoda fenmaradását és fejlesztését. 14 ével később építtetett közadakozásból a második, szomszédos épület s az 1822-ben ugyancsak adakozásból kiszélesbitve mai alakjára kiépíttetett. 1805-ben már 8 gymn. és 3 bölcsészeti, jogi és theologiai tanfolyammal teljes lyceummá lön. 1839-ben kerületi elnevezést nyert s patronatusa 3 egyházmegyére kiterjesztetett. 1852-ben az akkori sötét viszonyok főgym- nasiummá alakították vissza, lyceumi elnevezését azonban 1861-ben vissza nyerte. Az Ur egy hálás tanítványban nagy jóltevőt rendelt ezen lyceum
