Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1892
46 örökre emlékezetessé tették, habár sajnosán morális győzedelmüket nem is koronázta teljes gyakorlati siker. Ezek ugyanis a miniszter jelentéséből azon határozott czélját értvén, mely szerint egy egységes középiskola létesítését tűzte ki magának, és ennek feltételéül megelőzőleg a gymnasium rendes tantárgyaiból a görög nyelv feláldozását vagyis teljes kiküszöbölését kívánta, — mindenek előtt kifogásolák a miniszter azon eljárását, hogy ellentétben a programmbeszédjében kifejezeti azon nyilatkozatával: „Az uj tervek ideje be van fejezve, azért nem kell a közoktatásügyel kiterjeszteni, hanem belterjesen kifejleszteni azon alapon, a melyen az le van rakva“, mégis most, mielőtt még ezen alapon, melyet a törvényhozás csak pár év előtt lerakott volt, még pedig nem egy évnek, nem is egy, hanem több évtizednek, egy egész generatió- nak, — megtermetté volna gyümölcseit, azt a czélba vett reformkísérlettel minden parancsoló szükség és értelmes embert teljesen meggyőző indokok nélkül meg akarja ingatni. Mielőtt tehát a miniszter előbb tett Ígéretének megfelelően megkísértette volna a túlterhelés és eredménytelenség ellen felhangzott panaszoknak czél- szerűbb módszer alkalmazása s a javított tanárvizsgálati szabály keresztülvitele által elejét venni s ez által a közvéleménynek más irányt adni, ellenkezőleg ennek engedve a biztos talaj elhagyásával egy még saját maga előtt is bizonytalan vonásokban lebegő egységes iskola létesítése által minden bajt remél orvosolhatni s a közoktatásnak örvendetesebb eredményt biztosítani. Hogy ha a miniszter eme törekvésének támogatásául más kulturnépekre, különösen Németországra hivatkozik, miszerint ott az egyszerűsítés felé irányuló hasonló mozgalom indult, az ellen megjegyeztetett, hogy ott a nagyobb számban lévő teljes görög-latin gymnasiumok mellett vannak reáliskolák, latin gymnasiumok és real-gymna- siumok, és hogy újabb időben csak is az utóbbi kétféle intézetek között kerestetett az egybeolvasztás, az előbbiek pedig e mozgalomtól teljesen érintetlenül hagyattak. A mint ott és a többi nyugateurópai államokban már régebben, úgy nálunk is újabb időben megszilárdult az a nézet, hogy a középtanodai oktatásban és nevelésben történeti alapon szükségképen kétféle czélnak megfelelően kétféle irány fejlődött ki, a human is tikus és a reális irány, mely kétféle középtanodában, a gynmasium- és reáliskolában érvényesül, mely is ezek mindegyikének külön feladatát határozza s létjogát biztosítja. A kérdés tehát azon fordul meg, hogy lehetséges-e ezt a két ellenkező irányt az ú. n. egységes középiskolában teljesen összeegyeztetni a nélkül, hogy az egyik a másiknak feláldoztatnék és a nélkül hogy a gymnasium
