Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
ELŐSZÓ. A késmárki ág. hitv. evang. kerületi lyceum, mely a reformatio korszakában megalapított szükebb keretű iskolából keletkezvén idő folytában az egyház és élet nagyobbodó igényeinek valamint a tudomány és köznevelés követelményeinek megfelelően fokozatosan fejlődött, nem egyszer állott a bukás szélén, hol anyagi erejének megfogytával belső fejlődését is tespe- dés és zsibbadtság veszélyezteté; de mindannyiszor példásan beteljesült rajta ez a közmondás: „A mikor legnagyobb a veszély, akkor van legközelebb az isteni segedelem, és alig sejtett módon ragadtatott ki a válságból s vehetett újabb örvendetes lendületet. Ily válságokkal állott szemben különösen 1744-, 1760-, 1811-, 1817-, 1839-, 1850-ben és utoljára az 1883-ík évben. Ezekben az években akadtak szerencséjére oly nagylelkű pártfogói, kik annak czéljaira hozott áldozataik és tetemes alapítványaik által ezen intézet további fennállását biztosították, sőt ennek nagyobbszerü kifejlődését tették lehetőve. Kivált az utólag említett évben, midőn a lyceum az országos középtanodai törvény nagyobb igényeinek önerejéből továbbá megfelelni nem lett volna képes, a dicső emlékezetű pártfogó néhai Jóny Tivadar végrendelete által oly nagyszerű hagyomány örökösévé tétetett, hogy immár amaz országos törvény valamint az egyetemes evang. egyház által 1884-ben megalapított tantervezet minden követelményeinek önerejéből képes megfelelni és sérthetlenül tarthatja fenn továbbra is önkormányzati jogát (autonómiáját). Ezen már magokban véve örökké emlékezetes tények megörökítésére, valamint azon nagylelkű pártfogók iránti mély hála jeléül és dicső emléküknek fenntartása czéljából szolgáljon a késmárki lyceum múltjának felderítése 1*
