Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
34 Alumnisták száma 1770-ben. Tanárok 1760—76. egyidejűleg foglalkoztatni, nekik a tantárgyak felfogását szabatos és értelmes előadással közvetíteni és annak megtartását többszörös ismétlés által megszilárdítani; a tanítványokat az iskolán kívül is illedelmes magaviseletre rábírni, bennök vallásos kegyeletet felébreszteni és ápolni; továbbá a rector iránt illő tisztelettel viseltetni, hetenkint előtte iskolai munkáikról számot adni. 5. A tanulók vallásos kegyességre, tiszta erkölcsű életre, a tanárok iránti tisztelet- és engedelmességre; szerény és illedelmes magaviselet-, rend- és szorgalomra intetnek; különös utasításokkal, hogyan viseljék magokat a templomban, az úri szent vacsoránál, iskolában és otthon. A mint az összes tanulók minden tanév végén áthelyezési vizsgának vetetnek alá és ennek eredményét kimutató bizonyítványokkal láttatnak el, úgy különösen az akadémiákra felmenők még külön is vizsgát tesznek annak megállapítása végett, kik tartassanak képeseknek a felsőbb tudományok sikeres folytatására és érdemeseknek arra, hogy az ágenseknek és pártfogóknak ajánltassanak. 6. A paedagogokat illetőleg: Egy tanuló sem, kivált alumnista, nem vonakodhatik valamely pártfogó vagy polgár kivánatára és a rector ajánlata folytán, magánoktatói állást (paedagogiát) elvállalni. A paedagogus köteles a reá bízott növendékét rendesen az iskolába és innen visza elkísérni, neki minden tekintetben jó példával előljárni , vele szorgalmasan az iskolában elvégzett tanulmányokat ismételni s őt a következő leczkékre előkészíteni; őt ahhoz szoktatni, hogy szabad idejét hasznos foglalkozással töltse és erről naplót írjon, mely a rector kivánatára előmutatandó. 7. Az alumnisták mindenek előtt kötelesek erkölcsi viseletűket és szegénységüket megfelelő bizonyítványokkal igazolni. Egyéb kötelességeik és az általok igénybe vehető jótétemények a régibb szabályzatok értelmében tartattak fenn. 1770-ben határoztatott, hogy a felsőbb három osztálybeli tanulók közül összesen 33 ingyen, 37 pedig 6—10 frtnyi pótfizetés mellett az alumneumi jótétéményben vészesülhessenek. Az iskolának aként keresztül vitt regeneratiója- és reorgani- satiójáról emlékezetes 1760. évben Benczúr eltávozta után a thurócz- megyei születésű Karlovszky János hivatott ide rectornak, ki a bölcsészet- és theologiában alapos tudománynyal birt, de már 1770-ben Eperjesre ment. Akkor a pártfogók tudomást szerezvén Benczúrról, hogy családi viszonyainál fogva és történelmi búvárkodására kedvezőbbnek találván az itteni helyzetet, hajlandó lenne visszajönni, őt másod Ízben választották rectornak és midőn 1771-ben csakugyan eljött, a legnagyobb örömmel fogadták. De miután
