Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888
BEVEZETÉS. A reformatio korszakában napfényre jöttek mind azon eszmék, melyek — lappangva bár — már a középkorban csíráztak, mint az emberi szellem mindannyi hajtásai, melyeknek szabad kifejtését ugyan a scholasticismus és hierarchia sokáig akadályozhatta, de végképen kiirtani, elfojtani nem volt képes. Mert az emberi szellem isteni erő, és mint a tapasztalás és történelem tanúsítja, a folytonos fejlődés és haladás annak természetéhez tartozik. A mint már elébbi századokban egyes kiváló elmék által kísérletek tétettek az egyház és tudomány terén uralkodó középkori homályt eloszlatni és a szellemi békókat széttörni, úgy különösen a 14-ik században az ókori classicismus felélesztése által Olaszországban sikerült a szépirodalom és művészet megújulását előteremteni. Nem kévésbé a 15-ik században azon vészcsapás, mely a görögöket a keleti római birodalomban ősi hazájoktól megfosztotta, az isteni gondviselés által a nyugatiban uj szellemi életet és üdvöt szült. A földönfutó görög tudósok és művészek Konstantinápoly lángjaiból ragadták ki és vivék magokkal őseik szent ereklyéit, a görög irodalom és művészet remekműveit, melyekből olasz tudósok, költők és művészek alkotásaikra uj lendületet, magasztosabb irányt, nemesebb Ízlést, tisztultabb eszméket és eszményi szép alakokat merítvén, örökbecsű müveket alkottak. Ki ne ismerné Dantét, Petrarcát, Boccacciót, Ariostót, a humanisták és az olasz építészek, festészek, szobrászok hosszú sorát, mint azon megifjodott szellem apostolait! Itáliában azóta kivált több fenkölt szellemű fejedelem és ezekkel nemes versenyre kelt város pártfogása és gondos ápolása mellett uj szellemi tavasz viradt fel annak virányain, hol a tudományok arany gyümölcsű fái termettek, a művészetek eszményi szép virágai nyiladoztak és a múzsák bájoló nemzeti énekei hallatszottak, Az olasz renaissance és humianismns
