Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1888

<;

A német- országi classicism us és reformatio

A reformált egyház érdekében szervezett iskola.

A realisniu s.

melyek hangjaitól az olasz nép hosszú tespedő álmából nemzeti öntudatra, szabad gondolkozásra és uj tetterőre ébredett fel.

A classical tanulmányok — a renaissance és humanismus — által ezen megifjodott szellem szárnyra kelvén az Alpokon túli országokat kezdé bejárni és felkölté hatalmas szózatával a népeket a szellemi békók lerázására és kölcsönzött nekik éles fegyvereket a szellemi harczra.

Nem sokára azután Németországban is Reuchlin, Erasmus, Melanchthon kinyitották a classicusok elrejtett és bedugult forrásait ezek éltető szellemével magokat és másokat gazdagítván, — és az elmékben pezsgeni kezdett a szabad gondolkozás és a nemzeti szabadság érzete a scholasticismus és az uralkodó egyház nyomása ellen, a mesterkélt viszonyokból kibontakozni akaró vágy és a vallásos érzelem isteni szikrája az ezt elfojtani és korlátolni törekvő emberi állítások és balitéletek ellen. Akkor Luther és a többi reformátorok örvendve olvasák ki a régen porban heverő szent- irásból ezen isteni igét: „Legyen világosság, és lön világosság.“

Magok a reformátorok pedig korán látták be, hogy a vallási világosság táplálására és terjesztésére nélkülözhetlen a tudomány és az ezt ápoló iskola. A mint pedig a tisztított vallás egyedüli forrásául a szent Írást, úgy az újonnan szervezendő iskola alapjául a görög és római classicusokat vevék föl, mivel belátták, hogy a görög és római classicusok müvei szellemdus tartalmuk és nemesitő hatásuknál fogva legalkalmasabbak az értelmi tehetségek kifejlesztésére, az akarat fegyelmezésére és egyúttal a tisztultabb vallásos eszmék felfogására és követésére. Mert a középkorban virágzott nemzeti irodalom elhervadt, a bölcsészet és természettudományok csak lassan kezdének bibontakozni a scholasticismus szerzetesi egyenruhájából. A hitújítás óta tehát a szentirás és a classicusok által megifjodott szellem amaz ikerszülöttje: a vallásos hit és a felvilágosodott értelem protestantismusa karöltve és egymást támogatva állott fenn és járta be a föld kerekségét és kizárólag csak ama két forrásból, a szentirás és a classikusokból merité folyvást táplálékát és életének erejét elannyira, hogy Németországban és hazánkban a nemzeti irodalom és a realtudományok sokáig egészen parlagon heverének. A protestáns theologiából azonban mindinkább kiveszvén a reformátorok mindenoldalukig kutató szelleme és gondolkozási szabadsága, befejezett dogmatismussá és az általa befolyásolt tudomány üres alakisággá merevült, mely a tudomány szabad kifejlődését akadályozd és az élet nagyobbodó szükségleteinek többé meg nem felelt.

De az élet keresztül tört a korlátozó határokon és egyes önállóan gondolkozó lángelmék más irányokat nyitónak a tudomány-