Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1887

Horváth Jakab, Podmaniczky A. M., Mariássy András, líadvánssky Ferencz, Ujházy Lajos, Gornidesz Tamás, Gornidesz István, Mélczer Pál, ifjabb és legifjabb Várady Szakmáry Honád, dr Weber Mihály, Hansély Márton, dr. Hunfalvy Pál, dr. Hunfalvy János, Mariássy Ágost, báró Pod- manitsky Frigyes, báró Podmanitzky Annin, Péczely József, báró Perényi La- josné, Napravszky Zsuzsanna, Spóner Ferencz, Spóner Tivadar, Wieland Antal, Wieland András, Wieland Sándor, Berzeviczy Titusz,• Okolicsányi Lájos, Führer Gusztáv, Rajner György, dr. Stenczel Sándor, Stenczel Hugó és neje szül. Nendtvich Paulina, a XIII városi esperesség egyházközségei és minden időben a késmárki ágoslaihitvallásu evangélikus egyház lelkes és áldozatkész tagjai.

Habár evangélikus lyceumunk alaptőkéje ezen kegyadományok által tekintélyes összegre szaporodott, mégis a mi tanintézetünk az idő viharai, mostohasága és a magas kormány évenként fokozódott igényei következtében alig lett volna képes önállóságát és függetlenségét megtartani és megőrizni. — Ezen aggasztó viszonyok közt mint megmentő tűnik fel a fenn- költ lelkű és nemesen gondolkodó néhai Jóny Tivadar ur, ki nagyszerű hagyatékával lyceumunk önállóságát és függetlenségét biztosította.

Elmulaszthatlan kötelességünk, hogy hálánknak, e helyen is adjunk kifejezést azon férfi iránt, a ki teljes életében főiskolánk jó akaró barátja, lelkes és áldozatkész pártolója volt és végrendelkezése által legnagyobb jótevője lett.

Egyike ő azon alakoknak, melyek protestáns egyházunk történetében kivívták maguknak a közelismerést; — egyike ő azon férfiaknak, kik a protestáns szellem élesztése, megszilárdítása és terjesztése körül szerzett bokros érdemeik által homlokukra fűzték a halhatatlanság hervadhatlan koszorúját; — egyike ő azon szilárd elhatározást, meggyőződéséhez híven ragaszkodó cselekvés módot tanúsító egyéneknek, kikben teljesen visszatükrő- ződik dicső őseink hitbuzgósága, hazaszeretete és áldozatkészsége.

Lyceumunk ezen legnagyobb jótevője, néhai Jóny Dániel József Tivadar Jenő az 1817. évi márczius hó 17-én Szepes-Iglón született és habár édes anyja született Gornidesz Anna Mária életkorának 29. évében 1824. évi május hó 26-án elhalt és édes atyja is néhai Jóny Jenő Imre csakhamar sirba szállt, mégis árvaságra jutott gyermekük, nagybátyja Gornidesz István gyámsága alatt, gondos nevelésben részesült.

Az elemi iskolákat Ruzsbachon Szepes-megyében végezte, hol is a nevelője előbb Liszkay, később Hunfalvy Pál volt.