Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1886
4 nak vallotta, és azokhoz ragaszkodott teljes életében. — A jénai egyetemen hevült keble szive még Reinhold Ernő, Göttling Károly, Zenker, Schott, Baumgarten, Crusius, Hase és Luden jeles tanárok lelkesítő előadásain. Végre az 1836. évi szeptember hó közepén elhagyta Jénát és a Szász Svajczon, Csehországon, Morvaországon és Szilézián keresztül utazván, 4 évi távoliét után édes hazájába tért vissza. Megérkeze után nem sokára tekintetes Okolicsányi Lajos ur egyetlen leányának oktatását vállalta el, mely téren kifejtett működése által a leány édes atyjának teljes megelégedését vívta ki magának. Az 1838. évben a szomolnoki ágost. hitv. evang. lelkész néhai Fest János ur betegeskedése következtében hivataláról lemondván, annak helyébe a boldogult megválasztatott, mely állomásában 2 éven keresztül áldással működött. A késmárki evang. lyceum pártfogósásának 1840. évi február hó 5-én tartott közgyűlésén a lyceumban újonnan felállított természettani és természetrajzi tanszékre választatott és hivatott meg, mely meghívást elfogadva 5 éven keresztül szakavatottsággal, ügyszeretettel és buzgósággal adta elő az említett tantárgyakat. Midőn az 1845. évben Lőrincsék Sámuel, ki a késmárki lyceumban a theologiai tudományokat adta elő, lelkésznek meghivatván, Késmárkról eltávozott, ő foglalta el a theologiai tanszéket. — Ezen uj állásában kifejtett fáradhatlan szorgalma, vonzó, élénk és figyelmet gerjesztő előadásai által nem csak hallgatóinak tiszteletét szerezte érdemelte ki magának, hanem más tanintézetek figyelmét is magára vonta. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy az eperiesi evang. theologiai intézetbe hivatott meg rendes tanárul, E meghívást azonban, a szülővárosa iránti vonzalom és szeretet, és a lyceum iránt érzett kegyelet miatt el nem fogadta. A megpróbáltatás nehéz napjai virradtak fel ő reá és tanintézetünkre midőn a késmárki tanárok kormányellenes törekvéssel vádoltatván, illetőleg rágalmaztatván, lyceumunk az 1851. évi szeptember hó 20-án felsőbb parancs következtében bezáratott. Ezen szomorú időben, midőn veszélyben forgott, hogy tanári hivatalát is elveszítheti, csüggedést nem ismerő férfias tetteréjének adta fényes bizonyítékát. — Az ártatlanság érzete és azon meggyőződés által bátorítva, hogy az igaz ügynek végre győznie kell, tanártársaival egyetértőleg és azokkal együtt szóval és írásban bátran küzdött ezen gálád rágalom ellen, fel
