Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1886
3 Az 1832-ik év tavaszán több iskolatársával együtt Tiszolczra utazott és ott Jozeffy ágost. hitv. evang. superintendens úr előtt a hitjelölti vizsgát jeles eredménynyel állotta meg, és miután a németországi egyetemekre szóló útlevélért hasztalanúl folyamodott: a bécsi protestáns theologiai intézetbe ment, hol három egymásután következő tanfolyamon keresztül theologiai tanúlmányait folytatta és e mellett úgy az egyetemen, mint a polytechnikumon több tanárnak előadásait hallgatta. A sajátkezüleg irt életrajzában felemlíti, hogy a Bécsben eltöltött első tanévben kedvencz tanárai voltak: a theologiában Wenrich György, a polytechnikumon Meiszner ki vegytant és az egyetemen Baumgarten, ki a természettant adta elő. A második tanévben theologiai tanulmányainak folytatása mellett az egyetemre íratta be magát rendes polgárnak és mint ilyen érdeklődéssel hallgatta Ettingshausen András tanár úr természettani és felsőbb mathematikai előadásait, minthogy azonban a mint életrajzaban Írja Ettingshausen nehézkes előadásait a felsőbb mathesisben kellőképen nem értette meg, a harmadik tanévben Burg Adám polytechnikumi tanár alatt hallgatta a háromszög- mértant, a felsőbb mathesist és az analytikai geometriát; azonkívül a tavasz beálltával Jeaquin tanár alatt a növénytant a fűvész kertben. Habár ezen tanulmányai által, a mint maga bevallotta, tudományos látköre tagúit, mind azáltal nem derittetett fel előtte a theologia és a természettudományok viszonya egymáshoz; életnézletében hiányzott az egység, melyben kielégítést és megnyugvást találhatott volna; hogy tehát ezen, lelkében tátongó űrt betöltse, az 1835-ik évi Augusztus hóban Bécset elhagyta a jénai egyetemre menendő, és hogy terjedelmes tudományos ismereteit még helyrajzi ismeretekkel is bővítse, útját Salzburgon és Németország déli tartományain keresztül vette egészen Strassburgig, honnan visszafelé a badeni és hasszíai nagyherczegségeken átutazván, Frankfurt, Mainz, Koblenz, Giessen és Eisenachba ment; onnan kirándult a Vartburgba, Gothában tisztelgett Brettschneider nevű hires tanárnál, Weimarban pedig Röhr nevű fősuperintendensnél, mig végre nagy kőrútjában még Halle, Lipcse és Drezda városok és nevezetteségeinek megtekintése után Jénába érkezett. — Az ottani egyetemen találta azt, a mit keresett, ott talált azon talajra, melyén tudományos ismeretek után sóvárgó lelke számára bő táplálék termett; ott hallgatta nagy lelkesedéssel és elragadtatással Fries Jakab Frigyes hires bölcsés bölcsészeti előadásait, melyek egész valójára oly mély benyomást gyakoroltak, hogy legott annak bölcsészeti elvéit a saját magáéi1*
