Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
6 Ily kedvező világításban látjuk őt a Késmárkvidéki nép mondájában is. Olyan hősnek tünteti föl ezen monda, a ki kora komoly törekvésében részt véve, a szellemet lenyűgöző bilincsek széttörésére közreműködött. Node lássuk mit regél ezen monda. Tököly beteg volt, búkórságban szenvedett, megbánta a polgárság ellen elkövetett tetteit, de nyugtot nem talált sehol. Egyszer egy vasárnap reggelén kinézvén a várból, látja, hogy a keresztfalvi utón egy csapat jön; de fegyverzaj helyett énekszó hallatszik; mindég jobban és jobban hallik, mind magasbra száll az ének, oly igéző, oly szép, néha lágy hangon szól, majd mint a vihar zúgása, és megrendül és hévül a beteg férfi keble. A lipcsei sokadalornról visszatért erdélyi és szepesi kereskedők voltak, kik az: „Erős várunk nekünk az isten“ czimű hym- nust énekelték. A monda hozzáteszi, hogy Tököly megvette azon iratokat és könyveket, melyeket a kereskedők magokkal hoztak volt Németországból. E könyvekben talált uj életirányt, felvette az uj hitet, melyben aztán belső békét és boldogságot talált. Azóta nem bántotta, kiket eddig zaklatott; sőt ellenkezőleg: a hitök miatt üldözöttek védője, a szegények és ügyefogyottak támasza lett, és midőn sírba szált, megsiratta mindenki Gfenersich is egykorú feljegyzések nyomán azt mondja, hogy Tököly Sebestyén koporsóját a helybeli és vidéki lakosság nagy részvéttel kisérte nyughelyére. A történet adatain, legyenek bár egy ember jellemére nézve nem kedvezők is, változtatni nem lehet. Sebestyén alakja, ha nem is eszményi, legalább mocsoktalan. Hasonló világításban mutatja a hagyomány a történettel megegyezőkig fiát első Istvánt. Ez is szörnyen sanyargatta a város lakóit, sok adót fizettek, megsarczoltattak, fegyveres zsoldosok házaikat ostromolják, pénzt, drágaszerekot, embert és állatokat hurczolnak el magokkal. Es miután a király a polgárok pártját fogta, a vár ura a város romjai alá iparkodott temetni a lakosságot. De a monda szerint a polgárság magát megemberelvén, megrohanja a \árat, Tököly megsebesül, zsoldosai közzül sokan elesnek és a vár ura békéért esedezik. A két fél között szerződés jött létre, melynek folytán Tököly szabadon bocsátja a börtönben sinlődő, sok kínokat kiállott szerencsétleneket és ki is szolgáltatja a város pecsétjét és szabadalmait. A nép ábrándja közzé tartozik azon hit, hogy még most is sok kincsek és a Tökélyek bányáiból hordókban ide hozott aranyak vannak a vár pinezéiben elrejtve, hogy azon embercsontok, csontvázak, koponyák, melyek akár mikor a vár udvarán kiásatnak, a
