Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
9 Atyja, miután megtudta, hogy ártatlan fia fejére sok ezer aranyat tűztek ki. a vár megszállása előtt paraszt leány ruhájába öltöztette őt, és két pór legény kíséretében a hű Szepességre küldötte, hová szerencsésen meg is érkezett, ámbár üldözői nyomában voltak. A lengyel uralom alatt állott szepesi városok be nem bocsátották az őt üldöző katonaságot. Tököly Imre már biztonságban van Késmárkon és midőn a katonaság álutakon Késmárkra ért. az üldözött a várból a „Goldsberg“ be vezető alaguton Keresztfalván át, Podolinba a hazafias szellemű piaristákhoz, onnan szerzetesi ruhában Lengyelországba meneküli, hová a császári katonaság nem követhette. Jószágai elkoboztatok. Tömérdek pénzéből a császári tábornokok palotákat építettek Pécsben, és azon magyar ur, a kinek cselszövése következtében Tököly István a császári katonaság előtt kaput nyittatott, szintén gazdag jutalmat vett. A nép az utolsó Tökélyeket ért szerencsétlenséget rája mért csapásként érezte. Most is lehet még a Tökélyek szomorú sorsát elbeszélőktől oly megjegyzéseket hallani, melyek egy-egy sóhajtást, keservet vagy hazafias kifakadást fejeznek ki. Most is mondja a nép, ha előkelő befolyásos embernek, a ki szivén hordja a haza és hits'írsosainak ügyét, szerencse csillaga letűnik : „úgy jár, mint az utolsó Tökölyek“ vagy mint „a fiatal Tököly.“, ma holnap nem lesz. a ki jogainkat védi. Ezen mondák sokban megegyeznek a történet ismeretes eseményeivel ; az utolsó Tökölyek életében és e kor szomorú eseményeiben sok van, a mi megegyezik a fentebbi mondák előadásával. Nem csupán a protestánsok, de kivált ők felette sokat szenvedtek. Spankau, Kobb, Strasoldo, Karaffa tábornokok irtózatosan kegyetlenkedtek. Szepessógen különösen Volkra követett el a jezsuiták közreműködésével vórlázitó iszonyatosságokat. A történet tehát nem czá- folja. meg e mondákat, bár nem hihető, sőt lehetetlen, hogy a Leibicz patak és a Poprád folyó mellékén lévő vizenyős talajon alagút létezett volna; legfeljebb vízvezetékül szolgálhatott volna Edcíigelé semmi nyomát nem lehetett felfedezni. Akármiét van, a költészet virágai vizenvős talajon is kihajtanak. Az utálatos Karaffák és Volkrák mellett mily dicső név a Tököly név; a vérrózsák mellett mily gyönyörűek és igézők a költészet virágai! Az utolsó Tököljek ott állanak egész nagyságukban, bár ők is, e mozgalmas kornak kemény fiai egyben-másban tévedhettek és hibázhattak, mindenesetre kimagasló jellemüknél és az emberi széliéin legfőbb czéljai utáni törekvésüknél fogva korszakot alkotó
