Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
<10 alakokként tűnnek fel, kikhez a hálás utód a szerencse és balszerencse napjaiban egyaránt vissza-vissza vándorol, hogy önérzetében erősbüljön, vagy bánatában vigaszt találjon. Addig él a nép, inig szive a nemzettel, a haza nagy múltjával össze van forrva. A mit eddig elbeszéltem, nagyobbrészt a hagyomány körébe tartozik. Az, hogy Tökölj Imréről több hagyományos emléket nem találunk, meg nem lep bennünket. 0, kinek alakját és viselt dolgait a világ ismeri, nagyrészt a történeté. A hol a történet beszél, ott mindinkább elhallgat a hagyomány. K tragikai hős, ki távol hazájától nemzetének sülyedését, hanyatlását szemlélve, a jövőre nézve semmi reménynyel, hanem kimondhatatlan fájdalommal telik el, nem lesz többé az epikai, hanem a drámai költészet hőse. A nép is érzi e nagyszerű tragikumot, bejátszik az lyrai hangulatába és a miről ezután ajka szól, nem egyéb mint elegia, mely kedves hőse meghiúsult reményét és keserű fájdalmát zengi. A miről még azután szólani akarok, nem vonatkozik közvetlenül mondáink hőseire, hanem mellék szereplőkre és mellékes dolgokra és nem tartozik a történeti hagyomány, hanem a néprege körébe. Horváth Gerő Horváth lőerőről, kinek nevét már fentebb említem, következő rege él a népben. Tököly leányát, midőn anyjával Erdélybe utaznék, rabló lovagok ragadták meg és vitték fel hegyi várukba. A török elleni hadjáratból sebesülten visszatért Tököly esdek- lései fellelkesiték a város és vidék férflait. Gyalog és lóháton a rablók után erednek. Vezérük Horváth Gerő volt, „szegény tanuló“, ki a krakói egyetemen elsajátított tudományáról hires volt és már azelőtt is, mint vitéz katona a lengyel hadseregben Báthory István lengyel király alatt az oroszok ellen harczolt. Volt Gerőnek ögv varázstükre, mely egészen más irányban mutatta a tárgyakat. Mikor a csapat a bevehetetlen sziklavár alá ért, Gerő előveszi a tükröt és a vár felé irányzá. Az ostromlók zaja viszhangzik, a rablók letekintenek és azt látják, hogy az ellenség nem előre, hanem rohamossal] tova vonul. Kirohannak, üldözőbe veszik, de vesztükre tették. Gerő tükre álutakra vezeti a kirohanókat. az ostromlók
