Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1878
8 lámadták meg és vitték el magokkal rabló várukba, a hölgyek kísérői egynek kivételével mind lemészároltattak. Tököly erre a várőrizetét a hű polgárokra bízva, fellelkesült esapatjával, mely nagyobb részt önként vállalkozó késmárki ifjakból állott, a rablók után ered. Útközben sikerült egy lovagot elfogni, a ki bevallotta, hogy a hölgyrablásban részt vett, de bátyjával a haramiák főnökével a hölgyek miatt ellenkezésbe jutván, elhagyta a csapatott. Ha megkegyelmeznek életének, úgy segítségükre lesz, hogy még ez éjjel kiszabadíthassák a hölgyeket Ügy is történt. Az elámított rablófőnök kinyittatta a vár kapuját, Tököly a maga embereivel a várba vonul, a rablók felkonczoltattak, és a hölgyek kiszabadulnak. E mese más versioban is kering a Szepessógen. E szerint nem Tököly, hanem Horváth Hero tanuló vezetése alatt történt a hölgyek kiszabadítása, és hozzá teszi a hagyomány, hogy Herö azóta kimondhatatlanul szerette a szép úri hölgyet, és lett szerencsétlenné. De erről alább. Azt is regélik, hogy a rabló főnök öcscse tartott igényt a szép leány kezére, ígérvén, hogy felhagy kalandos életével; fel is hagyott vele ; hű embere és vitéz katonája lett a királynak; de Tököly mindannyiszor elutasította. A nép az ő nevét is tudja; senki más, mint „A kosztolányi hölgyek“ czimü regényben is szereplő Podmanin. Van-e történeti alapja ezen mesének; erre határozottan felelni nem lehet, ha csak nem azon tényt vészük fel, hogy a kormány Tököly két leányát Árvában történt gyászos kimúlása után fogva vitette fel Eécsbe és záratta apácza zárdába. Ugv látszik e mesék alkotását a még most is kedves népolvasmányul szolgáló „Die Räuber in den Karpathen“ czimü regényes elbeszélésnek lehet köszönni. Mindegy. A népnek oly cselekvónv kellett, mely pietásáról és tiszteletéről tanúskodjék. A következő monda már közelebb jön a valóhoz. Az idegen katonák roppant zsarolásokat és dulásokat tettek szerte a hazában, a lakosság sokat szenvedett, a protestánsok kerékbe törettek, a katholikus urak elevenen megnyuzattak, minden hazafi fájlalta a vérrel szerzett jogon ejtett sebeket. Mindenki Tökélyben vetette reményét és ő fegyverhez nyúlt és egy ideig szerencsésen harczolt. az idegenek ellen. Árva várából az ellenségnek minden ostromát verte vissza, de egy magyar ur által, a ki az ő kincseire vágyódott, elárultatván, a várba nyomult ellenség kezére került s hallatlan kínzásoknak vettetett alá, minek következtében nem sokára kimúlt. Ezen esetet, valamint fiának Imrének Árva várából történt menekülését eleven sziliekkel és úgy rajzolja elénk a nép. mintha a közelmúltban látta volna e tragédia lefolyását.
