Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1876
6 úgy egyszersmind nem keveset tulajdoníthatunk környezete, szülőfölde és fiz ország akkori zajos eseményei befolyásának. Szepesmegvét, különösen pedig németajkú helységeit egy ugyanazon szellem jellemzi a múlt században is. A haza. a szenvedni, tűrni és szomorú sorsukban megnyugodni tanult, szorgalmas, munkás szepesi lakosokat szintoly vallásos és hazafias népnek ismerte. Es ha különösen kiemeljük, hogy a sok tekintetben félre ismert il-ik József előtt valamint másutt, úgy itt is sok evang. helységnek templomot építeni, lelkészt, tanítót fogadni, nyilvános isteni tiszteletet tartani, vagy hogy ott más község protestáns lelkésze kereszteljen. vagy az úri szent vacsorát kiszolgáltassa, nem. vagy csak súlyos feltételek alatt engedtetett meg; vagy ha tudjuk, hogy némely protestáns templom és iskola csak a város falán kívül épülhetett, mint p o. Késmárkon történt, úgy megérthetjük, hogy a vallásszabadságtól megfosztott hívek inkább magokba vonultak, és hogy a vallásos kebel minden keserűségéért a házi isteni tiszteletben keresett kárpótlást. Mind a mellett egy esetet sem lehet felemlíteni, mely bizonyítaná, hogy a vallásos liitök miatt annyira zaklatottak a magyar haza, e közös anya érdekei iránt kevésbé lelkesültek volna, mint más valláson lévő szerencsésebb földiéi, vagy más vármegyék magyar ajkú lakosai. Sőt ellenkezőleg! Tudjuk, hogy már azon időben is, mely a 11-ik József alatt bekövetkezett általános nemzeti visz- szahatást megelőzte, midőn nem egy magyar család mondott le nemzetiségéről, nyelvéről és nemzeti viseletéről. Szepesmegye iparosai, kik legény korukban Miskolczon, Debreczenben vagy más városban, vagy Erdélyben a magyar nyelv kedvéért megfordultak, lelkesedéssel és meggyőződésből ragaszkodtak a magyar nemzeti viselethez, a magyar beszédhez, mely utóbbinak ép úgy vehették hasznát a debreozeni országos vásárokon, hová nagy mennyiségű mindenféle gyártmányaikat vitték, mint anyanyelvűknek Lipcsében, melyet különösen szűcsök, köztük Lám András Késmárkról, rendesen látogattak*). És nem egy „deák“ hagyta el a magyar nyelv kedvéért egykét évre a szepesi iskolát, mint Mayor János Györgyünk, a ki a m.-szigeti főtanodában tanult meg magyarul, Nem is említve azon tényt, hogy külsőleg is magyar nemzeti viseletével, melyből a zsi*) Még e század elején is csupán Késmárk szállított egy-egy debreozeni vásárra kétszáz harminczezer írt értékű árukat. A Melezer, Nendtvich, JRaisz, Stenezel, Fischer, Lindtner- féle festőezégek egyenként 1—8 szekérrel vittek fehérített és festett vásznat; kalapokat nagy mennyiségben szállítottak : Alexander, Feigel, Weszther és más kalaposok. Készítményeiket vitték oda továbbá: Schvvartner, Bojkó tűsök, Ncubohler és más szíjgyártók, a szűcsök és ir- hatimárok.
