Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1875
6 nem foglal magában. A hagyomány, mely sok helységnek régi nevet tulajdonit és azokat régen a szászok előtt szerepelteti, ingadozó szónyomozásból is eredhetett. — Ha p. o. némely iró a quadoknak tulajdonítja Késmárk eredetét és „Quadsmark“ alakjában szerepelteti azt: Genersieh pedig a gót „Kasén és Marktól“ származtatja, mely összetett szó „Kasmark“ szerinte gyönyörködtető erdőt jelent: úgy a magyar-német szónyomozás és az annak nyomán lett hagyomány Géza tiszteletére és emlékére épült „Geyzas-Mark“-ot = Geyzmark = Késmárkot ismer, (mark = határ, megye, község). Vájjon Felka Genersich szerint Főiktől, mely hadi népet is jelent, vette-e nevét, és igy „régi harczias német népnek volt-e tanyája“? ki tudja. Ez ellenében a tót szónyomozás Welkát állít. Ruszkinócz (Riszdorf) régi eredetére nézve ott talált régi romokból és a mezőn talált kőkutakról következtetve, állítja Genersich, hogy azt nem a magyarok, hanem régibb lakosok, még pedig németek építették, és hogy régi neve, „Riksdorf“ volt,mi gótul annyit jelent, „mint tekintélyes, hatalmas, gazdag falu“. Ezen helység, — Genersich mondája szerint regeiden gazdag kereskedő város, — a tatárok berolia- násai előtt virágzott. Igaz, hogy találtattak kőkutak a ruszkinóczi mezőn, magam is megtudnám azon helyeket mutatni, hol szántás közben kiépített kőku- takra akadtak; sőt egy Ruszkinócz mellett emelkedő gyönyörű hegyen, mely még most is a „Burg“ nevet viseli, magam láttam egy hajdan ott állott nagyobb épületnek a nyomait. — Mindezekből régi dicsőségre következtetni lehet ugyan, de bizonytalan, vájjon a fenntebbi szó- nyomozás, nyomok és romok a II. Géza előtti korba vezetnek-e vissza, vagy csak Gézáig. Leibitz ősrégi eredetét Genersich liuf és liubs-féle szónyo- mozásával bizonyítani ép oly merész, mintha a mondával, Káposztafalva egyik házán talált azon felírásból: „Hütet euch vor den Getön, denn das sind böse Leut“ nevezett helységnek nemcsak német eredetét, — a miben senki sem kételkedik, — hanem oly régi eredetét magyaráznók, mely a gétek korába vezet vissza. Úgy a Wend-Leibitzról (vend = tót) szóló hagyomány, mely szerint annak nyugtalan lakosai, kik a még most is „Wen’-Lei- bitz“ nevet viselő, erdőtől környezett vidéken, Leibitzon túl tanyázva, a szász leibitziaktól a szomszéd szászok segítségével meggyőzettek és ehízettek, több ügyeimet érdemei, a mennyiben nemcsak egy vend gyarmat eltűnésére, hanem a mostani német Leibitz szláv eredetű nevére is enged következtetni. Annyi igaz, hogy Leibitz a legrégibb szász városok egyike; már 1204-ben szászok lakták. — A Béla városát illető szónyomozás, ép oly ingadozó, mint az előbbiek és nem szolgáltat biztos adatot eredetének idejére nézve.
