Evangélikus kerületi lyceum, Késmárk, 1875

I.

A szepesi szászok bevándorlásáról.

Czélom lévén a szepesi szászok bevándorlásáról értekezni, nem tűzhetem ki magamnak feladatul egyúttal Szepesmegye 11 Géza előtti történetének és a történettel egyeztethető, vagy attól eltérő régi hagyományainak tüzetes tárgyalását is. — Az ide költözött német gyarmatosok történetét megelőző eseménygazdag korszakot és az ezen korszakból fennmaradt hagyományokat csak annyiban érinthetem, mennyiben e szűk keretű éitekez's mintegy hátterét képezik. Megjegyzem egyébiránt, hogy e hagyományok egyes részeit 12 év előtt tárgyaltam s igénytelen tárgyalásom hazánk nagy költője Arany János elismerésével találkozván, „A szepességiek két hunmondája“ czim alatt a „Koszorú“-ban tétetett közzé. *)

Honnan ered Szepesmegye elnevezése, arra nézve semmi bizonyost nem találunk a régibb okmányokban.

Béla névtelen jegyzője ismeri ugyan a „mentes tatur“ (= Tátra), de nem emlékezik meg „Scepus“ról. Későbbi irók sokféleképen magyarázzák Szepesmegye nevének eredetét. Bél Mátyás és Fröhlich Dániel a gepidáktól származtatják (Gepusium, Sepusia = Szepesség); Genersieh Keresztély pedig a gól „Sepigis, sepis‘-ből (— oly vidék, melyet a hóval borított hegyek vesznek körül) származtatja a Szepesség elnevezését, mely magyarázatok sokkal több alapossággal bírnak, mint másoknak latin-szláv „Justitia Zip“-je - az adó, a bér behajtása.

II. Géza uralkodása alatt (1141—1161) történt az, hogy Alsóid érne tországból behívott gyarmatosok Erdélyben és Szepességen települtek meg, kiket a régi okmányok felváltva „teuton és szászvendégeknek“ (hospites teutonicos et saxones) neveznek. A szász nevezet csakhamar kiszorítván a teuton nevet, a II. Géza után beván*) 1. „Koszorú“ 1864 másod ívi f. másod f. é. 546. és 568. 1.

1