Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)

2017-01-26 / 2. szám

MOZAIK Kápolnabúcsú és sportszer­adományok áldása Ünnepi szentmisét mutatott be és megáldotta az is­kola pályázati forrásból vásárolt sportszereit Gyetván Gábor, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főható­ságának plébánosa a Szent János Apostol Katolikus Általános Iskolában. Gyetván Gábor az iskolai kápolna megáldásának tizenegyedik évfor­dulóján tartott szentmisén többek között a hit és akarat erejéről beszélt, amire Jézus egyik csodatételét, a béna meggyógyítását hozta példának. Ezt követően az iskola új sportszereit áldotta meg, amelyeket pályázati forrásból vásárolt az intézmény. A pályázattal támogató önkormányzat részéről Németh Edit Éva, a Közművelődési és Oktatási Bizottság elnöke volt jelen, aki azt mondta, örül, hogy az elnyert összeget nemes célra fordítja az iskola. Újpesten ugyanis hagyománya van az egészségre nevelésnek, az ön- kormányzat pedig pont az oktatási intézmények támogatására hozta létre ezt a pályázatot, amin a katolikus iskola nyert. Käfer György, az iskola igazgatója kérdésünkre azt mondta, jó szolgálatot tesznek majd a tornaszekrények, talajtornaszivacsok, a floorball és az asztalitenisz-felszerelés. Kép és szöveg: MOA TiZESVILLAMOS - KÜLÖNJÁRAT Az Öreg­halász és azután... Jövünk az Árpád út, a kerületközpont felől, és már is a Kemény Gusztáv utcánál járunk. Az Ár­pád útnál, az egyik sarkon az Anyák boltja, meg az Alkalmi áruk háza működik, ha még működik. A másik sarkon a nagy lakástextil bolt, így indult az utca a piac felé. Nagy forgalmú, barátságos utca volt, és az a tény, hogy a piacra vezetett, eleve meghatározta a forgalmát. Az Árpád út, az Alkalmi után elindult a Duna felé. De étterem, szórakozóhely nem volt, csak a Tóth Andris bo­rozója, meg a Récsey cukrászda szolgált kikap­csolódásra. A Tóth Andris talán az első magán- tulajdonú vendéglátó volt a rendszerváltás után. Ha valakivel találkozni akartál a régi haverok kö­zül, csak el kellett menni a „Tóthandrisba”, vagy ott volt az illető, akit kerestél, de ha nem, akkor is tudott róla valaki valamit! A Récsei Újpest első számú cukrászdája volt, finom fagylalttal, tortákkal, gesztenyepürével. Mindenki odajárt, de legalábbis útba ejtette. A Kemény Gusztáv utcával szemben a Temesvári utca (ma Aradi utca) indult a Gépelemgyár felé, bár lehet, hogy anno nem is gépelemet, azaz lengéscsillapítót gyártottak benne. Az Árpád útnak ez a középső része - az Újpest cukrász­dától - számított annak a résznek, ahol régi kereskedők, régi mesterek boltjai álltak. Mint Ráró Gusztáv cipészete. Igaz, ő is később köl­tözött „középre”, az Attila utca másik sarkáról. Az Aradi utca volt a tengelye annak a környék­nek, ahol a számunkra szerelmes utcák nyíltak: a Lórántfy, a Temesvári, a Bocskai, a Csányi és a Szent Gellért (ma Berda József) utca. Azért voltak ezek „szerelmes utcák”, mert ott nőttünk fel és jócskán dobogtattuk meg egymást szívét, mi, az akkor tizenéves fiúk és lányok. A túloldalon, a Beniczky (ma Kemény Gusz­táv) utcában áll ä nekünk titokzatosnak tűnő zsinagóga. Az intézmény - enyhén szólva - nem tartozott a nyitott intézmények közé, ezért amikor csak arra mentünk, olyan titokzatos­ságfélét éreztünk. De mindennek a közepén ott volt a templom, a városháza és a piac! Az Árpád és Attila utca sarka az Öreghalá­szé lett, amiről nem tudni, mennyire volt a régi, Czékli féle halászcsárda utóda, és mennyire befolyásolta létrejöttét az onnan nem messze álló MAHART ház. De törzshely lett belül nyíló különtermeivel - az Öreghalász-terem, a Vitorlás-terem és a „Parancsnoki kabin” - és öttagú zenekar ját­szott a fénykorban esténként. Az Öreghalásszal egy magasságban, a Bocs­kai utcában volt a „Pali bácsi”, amit volt osztály­társunk, Trokán Péter szülei vezettek. A dolog mindig úgy kezdődött, hogy jöttünk hazafelé a Gépelemgyárból, nagyjából egy időben, amikor valaki megkérdezte: Uraim, egy sör a Pali bácsi­nál? Amiből aztán több sör, sok sör lett az évek 9 folyamán. Jól éreztük magunkat ott. A Megyeri Csárda terasza régen, ahol gyakran hírességek is megfordultak A Váci úton, pontosabban külső Váci úton már csak gyárak voltak. Ameddig és ahogy voltak. Ezen a környéken jóformán csak kocsmák mű­ködtek, a Madarász, az Oblicsek és a többi, ami­ket névről ismertünk a hajdani tulajdonosaik után. A Megyeri úttal már a Tungsram központi telephelye kezdődött. A főportát az óvoda és a kultúrház és az irodaház követte. Majd fent a Fóti úttól már a Kutató és az Izzó lakótelep következett. Ott fordult vissza Pest felé a 3-as villamos, a 10-es pedig kiment a Megyeri Csárdához. Tisz­tes távolban, a Duna mellett, elhaladva Szusza Feri háza előtt és a Megyeri Csárda előtt is, egészen a Tungsram strand bejárata elé. A Megyeri Csárda valahogy nem egészen volt Újpest része, pontosabban nem úgy tar­tozott Újpesthez, mint az Öreghalász vagy a Csülök. Ott ért véget, és ott kezdődött a város. Egyesek szerint ott az ókortól kereskedelmi út haladt. Hangulatos hely volt, de főleg idegen- forgalma tartotta benne a lelket. Soha nem hallottam senkitől, hogy de jó bulit csaptak a Megyeri Csárdában. RÉTI JÁNOS 10 | ÚJPESTI NAPLÓ - XI. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM, 2017. január 26.

Next

/
Oldalképek
Tartalom