Újpesti Napló, 2017 (11. évfolyam, 1-15. szám)
2017-01-26 / 2. szám
FOTÓ: LEBOVITS GYÜBGY K ULTERKÉP A Hideg nyomon, a Tolvajok városa és Az Argo-akció után Ben Affleck megint rendezésre adta a fejét. Nem felejtettem el, hogy honnan jöttem. Ezzel a mondattal szokták bizonygatni a szerény körülmények közt felnövő sztárok, hogy a pénz és a csillogás ellenére sem távolodtak el a gyökereiktől. A hangzatos kijelentés mögött az esetek többségében nincs semmi. A korábban csak színészként ismert Ben Affleck az egyik kivétel, ő úgy tiszteleg a szülőhelye előtt, hogy filmeket készít róla. Igaz, nem a saját élete szokta megihletni, hanem a hely szelleme, és mivel ez a hely Boston, romantikus komédiák helyett bűnmeséket rendez. Ilyen Az éjszaka törvénye is, amiből azért a romantika sem hiányzik. A kiváló krimiszerző, Dennis Lehane regényéből írt történet 1926-ban indul, természetesen Bostonban. Hiába rendőr az apja, Joe Coughlin (maga Affleck játssza) a bűnt választja. Bankrablásokból tartja fent magát, de elkövet egy hibát: beleszeret az ír gengszterfőnök barátnőjébe. Először majdnem kómába, aztán börtönbe kerül, majd szabadulás után Floridába költözik, ahol immár az olasz maffiát szolgálva próbál minél jobban meggazdagodni az alkoholtilalomból. Bár a rivális írekkel és a Ku-Klux-Klan helyi részlegével is meggyűlik a baja, az üzlet szárnyal. Kubai barátnőjével családot alapít, látszólag sínen van az élete, de egyre többször kell feltennie a kérdést magának: vezetni és irányítani csak könyörtelenséggel és erőszakkal lehet, vagy létezik másik út? Az éjszaka törvénye hamisítatlan gengsztermozi, maximálisan hű a műfaj hagyományaihoz, és ezzel meg is elégszik. Affleck a kamera előtt és mögött is csak a biztos középszert képviseli, szórakoztatóan mondja fel a leckét, de jobb nem belegondolni, Martin Scorsese ebből az alapanyagból micsoda klasszikust rendezett volna. B. S. A derűlátó pesszimista- Bertalan Tivadar kiállítása a Károlyi Galériában „Alapvetően pesszimista vagyok, hogy boldoggá tehessen minden csalódás” - írja magáról Bertalan Tivadar író, képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. - Ami pedig azt a bizonyos átmeneti állapotot illeti, amit összefoglalóan életnek nevezünk, annak még itt vagyok, bármilyen kiismerhetetlen is, és - nem tudok csinálni mást, csak mindig mást - szavakkal is festek, és képekkel is beszélek, miközben csalódásaimban bizakodom. Ami pedig a jövőt illeti: „Öregszem, fogy az időm, Tehát törekszem s midőn egyetlen célt szolgál minden tettem,- mit is? Te jó Ég! Elfelejtettem. ” Ez a formabontó bemutatkozás azon a meghívón olvasható, amely a művész grafikáiból nyílt tárlatra invitálja az érdeklődőket az Újpesti Károlyi István Általános Iskola és Gimnázium galériájába. A kiállítás megnyitóján Hirmann László, a vendéglátó iskola igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Kiemelte: Bertalan Tivadar közszeretetnek örvend, bizonyság erre, hogy ilyen sokan eljöttek, hogy együtt ünnepeljék a magyar kultúra napját. Felidézte azt az alkalmat is, amikor a művész megkapta Újpest díszpolgári címét. Ha a kiállításnak lehetne címet adni, akkor így hangzana: „Ide ne lőjetek, itt embe- rek vannak” - idézte megnyitó beszédében Svejket, Jaroslav Hasek halhatatlan hősét Hegedűs Imre János író, kritikus. - A katona a lövészárokból kiabál, ahová éppen azért lőnek, mert ott emberek vannak. Ahhoz, hogy ezt kimondja, el kell térnie a sablontól. Az a különlegessége Bertalan Tivadar művészetének is, hogy eltér a megszokottól, és van bátorsága feje tetejére állítani a világot. A művész megköszönte a méltatást, és azt mondta: ez az én önismeretem, mert általa tudom meg, milyen vagyok. Fogadjanak el így, ahogy vagyok - tette hozzá. Bertalan Tivadar grafikái február 20-ig tekinthetők meg a Károlyi István Galériában. CS. J. ONLINE ELÉRHETŐSÉGEINK: WWW.UJPEST.HU | TOVÁBBI FOTÓK: FACEBOOK.COM/UJPEST.KAPOSZTASMEGYER | 11 Az éjszaka törvénye
