Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-04-14 / Különszám, Újpesti találkozások
ÚJPESTI TALÁLKOZÁSOK ^ »Színész vagyok, aki csak teszi a dolgát« Szöveg: Juhász Mátyás Fotók: Várai Mihály Egy színésznő, aki a szakmáját imádja, de az azzal járó felhajtást már nehezebben viseli. Játszik népszerű sorozatokban, főszereplő a sikert sikerre halmozó Liza, a rókatündér című filmben. És büszkén meséli, hogy Újpesten nőtt fel. ► A film, a sorozatok, az elismerések miatt most eléggé benne vagy a színpadon túli reflektor fényében. Balsai Mónika: Hazugság lenne azt mondani, hogy egyáltalán nem örülök ennek a felhajtásnak, de igazából ez nem én vagyok. Lehet, hogy egy kicsit furcsán hangzik, de feszengek ezekben a helyzetekben. Én egy színész vagyok, aki csak teszi a dolgát. Nem azért vagyok színész, hogy fotózásokra járjak, hanem mert imádok különböző karaktereket eljátszani a színpadon, a filmen. Ott ugyanis nem magamat mutogatom, hanem azt, amit csinálok. ► A sikerrel viszont egyre több az ilyen jellegű felkérés. Társasági események, interjúk. Tudsz nemet mondani? B.M.: Nehéz, de gyakorlom. Egyre jobban megy. Ha most például azt mondom neked, hogy nem, akkor lett volna időm hazamenni (nevet). De hát én egy újpesti gyerek vagyok, szóval erre nem mondhattam nemet. ► Amikor egyeztettük az interjút, az volt az első, amit mondtál, hogy újpesti lány vagy. Eszerint fontos ez neked? B.M.: Újpest legszélén nőttem fel, az Izzó lakótelepen. Olyan volt, mint egy falu. Elképesztően jó hely. Akkor épült, frissen beköltözött családok éltek ott, sok gyerekkel. Mindenki ismert mindenkit. Minket, gyerekeket leengedtek a játszótérre, mögöttünk egy kis erdő, amellett a Szilas-patak, a kulcs a nyakunkban, és ment a bandázás. Még mindig tartom néhány akkori barátommal a kapcsolatot. Szóval tök jó gyerekkor volt. Csak egy idő után kicsit elkezdtem kilógni a sorból. ► A színház miatt? B.M.: Aha, igen. Akkor szabadultam ki először Újpestről, és keményen elmentem egészen Angyalföldig (nevet). Az ott működő gyerekszínjátszó csoportba Pest más részeiről is jártak gyerekek, így egy kicsit kinyílt a világ. A színészet egy kamaszodó gyereket amúgy is nyitottabbá tesz. Nálam például elérte azt, hogy már nem voltam annyira szégyenlős, mint a velem egyidős barátaim. ► Már akkor tudtad, hogy ez a te utad? B.M.: Ez így nem volt kristálytiszta. Egyszerűen csak jól éreztem magam benne. Az első színházi élményeimet egyébként pár éves koromban éltem át. Vácon éltek a nagyszüleim, és a nagyapámmal mindig eljátszottuk a meséket. Én voltam a királylány és a boszorkány is, ő pedig csodálatos partner volt ebben. Valahogy ez az érzés jött vissza ott, a színjátszókörben. És még sikerélményeim is voltak. Aztán, évekkel később, már nem is volt kérdés, hogy kizárólag a Színművészetit írom a felvételi jelentkezési lapra. Egyszerűen nem érdekelt más. » 5
