Újpesti Napló, 2016 (10. évfolyam, 1-39. szám)
2016-04-14 / Különszám, Újpesti találkozások
► ► Ahova aztán ötször felvételiztél, de nem vettek fel. Ezt valamiért minden interjúban felhozzák neked. Most már ebben is. B.M.: Igen, mindig nekem szegezik. Biztos a kudarc része az érdekes. Nem vagyok jó versenyzőtípus, ez már akkor kiderült, amikor gyerekkoromban sportoltam. A felvételi egy verseny: abban a néhány percben kell tökéleteset nyújtanod. És a felvételiztetők nem igazán kíváncsiak rád, hiszen meg kell nézniük egy csomó más jelentkezőt is. Nekem meg nagyon fontos a bizalom. Ha bízik bennem és kíváncsi rám az, aki kiadja a feladatot, bármit meg tudok csinálni, máshogy viszont nekem nehéz. ► Színi diploma nélkül is szép pályát futsz be. Hosszú évekig voltál a Győri Nemzeti Színház tagja, most meg régóta a Pesti Magyar Színház társulatához tartozol. Hűséges típus vagy? B.M.: Nagyon szeretek tartozni valahova, de van egy határ. Vannak helyzetek, amikor venni kell egy nagy levegőt, és muszáj váltani. Nem bírom elviselni például azt a mondatot, hogy „jó lesz ez így". Mert nem értem, hogy ha egyszer van rá időnk, energiánk, akkor miért nem lehet a lehető legjobbat kihozni egy munkából. És az ilyen helyzetek miatt néha váltani kell, még ha én lassan is hozok meg ekkora döntéseket. ► Évek óta nagy szerepeket játszol, mégis mintha csak most kezdenének megismerni az emberek. Kizárólag az a színész létezik, akit a tévében mutatnak? B.M.: Amikor kijött a Liza, meg a Társasjáték című sorozat, sokan kérdezték tőlem, hogy hol voltál eddig. Ez azért elég dühítő. Hogyhogy hol? A Győri Nemzeti Színházban például szinte mindent eljátszottam, van egy Jászai-díjam, csak éppen nem voltam a tévében, vagy a filmen. Sajnos, tényleg csak ez számít. Csodálatos dolog vidéki színházban játszani, de a televízió és a film nem onnan válogat. Amúgy is sokszor csak a szerencsén múlik, hogy megkapsz-e egy filmszerepet. Nyilván azt látja a néző, hogy hány filmben játszol, de azt nem, hogy hány szerepet nem te kaptál meg. ► Téged általában visszahívnak azok a rendezők, akikkel már dolgoztál. B.M.: Szerintem csak ezért vagyok még a pályán (nevet). Valahogy így lettem színésznő, hogy ez egyik munkám hozta a másikat. Az sokkal nagyobb dicséret, ha a rendező újra veled akar dolgozni, mint ha a premieren azt mondja, hogy jaj, de csodálatos voltál. ► Szívesen beszélsz a többi filmes munkádról is, az említett Társasjáték, vagy a Válótársak című sorozatokról, de a Liza, a rókatündért mindig kicsit nagyobb szeretettel emlegeted. Igaz, hogy a filmet az élettársad, Ujj Mészáros Károly rendezte. Kicsit mintha a saját gyerekedről beszélnél. Vagy csak belemagyarázom? B.M.: Nem, lehet benne valami. Az említett sorozatokat, és a többi filmemet is szeretem, de a Liza tényleg különleges nekem.Teljesen benne voltam az előkészületekben és a létrejöttében is Károly mellett, és hát ez az eddigi legnagyobb filmes munkám. ► Ráadásul nemrég, a Magyar Filmhéten, megkaptad érte a legjobb női főszereplő díját. B.M.: Jaj, ennek nagyon örülök. Meglepett, nem számítottam rá, hiszen még csak éppenhogy belekóstoltam a filmezésbe. Ugyan sok díjat kaptunk ezzel a filmmel külföldön is, de valahogy itthonról még jobban esett. És ezt végre át is tudtam venni. Zavarba ejtően vicces volt, de nagyon jó. ■ 6 ► www.ujpestkartya.hu
